Azaz ratatouille - ahogy én szeretem.
A francia "lecsó" a magyarhoz hasonlóan az "ahány ház, annyi szokás" elvén készül, néhány elengedhetetlen hozzávaló felhasználásával. Egyedivé tételének pedig csak a hozzáférhető alapanyagok és fantáziánk szabnak határt.
Én a klasszikus változatot szeretem - amennyiben beszélhetünk ilyenről egyáltalán. Furcsa momentum, de - bár sok francia háztartásban megfordultam - soha nem kínáltak ratatouille-jal, mint ahogy olasz háznál sem ettem még pizzát. Így saját, állandóan változó verzióm receptkönyvekre és magyar barátok remekműveire alapozva született meg, és egyik nagy nyári kedvencemmé vált.
