Ha nagyon fellengzős (vagy nagyon populáris) akarnék lenni, azt mondanám: egy tölcsér Provence. Ez persze nem igaz, hiszen a mézfagylalt nálunk is ismert és kedvelt házi csemege, és levendulatermelésben az utóbbi évek során "kishatalommá" küzdöttük fel magunkat: a tihanyi levendula állítólag jobb minőségű, mint ami Dél-Franciaországban terem, és a pannonhalmi levendulás termékek is egyedülállóak. A gasztronómiában még nem vívott ki magának méltó helyet nálunk, de itt az ideje, hogy változtassunk ezen.

Hozzávalók:

150 g méz
4 tojás sárgája
2 evőkanál kukoricakeményítő
5 g szárított levendulavirág (később  6-8 friss levendulaág)
450 ml tej
450 ml tejszín

A mézet, a tojások sárgáját, a keményítőt egy tálba tesszük, és egy kis tej hozzáadásával simára keverjük. 

A maradék tejet a levendulával együtt egy lábosban felforraljuk, majd egy órát lefedve állni hagyjuk, ezt követően leszűrjük.

A tejhez állandó kevergetés mellett hozzáadjuk a tojásos keveréket.  Lassú tűzön felfőzzük, de nem hagyjuk, hogy felforrjon. Az elkészült krémet kihűtjük.

A tejszínt kemény habbá verjük, a kihűtött krémbe keverjük, és az egészet betesszük a fagylaltgépbe.

Fagylaltgép hiányában egy jól zárható dobozban a mélyhűtőbe tesszük, és fél óránként kivéve robotgéppel alaposan átkeverjük, hogy összezúzzuk a jégkristályokat.

A legjobb nyáresti jeges nyugtató!