Ígérem, nem ragozom tovább a narancsos készítményeim felhasználásának lehetőségeit, de ezeket egy hétvégén, első örömömben legyártottam, és tényleg ez az utolsó desszert a „szériából” – azóta csilis-narancsos szószokkal és húspácokkal kísérletezem.

Ráadásul idő közben elkészült a citromos kollekció (citromhéj, limoncello, gyömbéres citromzselé), és egyrészt ezzel foglaltam el magam, másrészt most ezekkel fogok sütni. De ezt a kuglófot akár naranccsal, akár citrommal, de akár ezek nélkül is érdemes kipróbálni: nekem kifejezetten ízlik kukoricaliszttel, és a színe is szebb tőle.

Hozzávalók:

180 g kukoricaliszt

2 tojás

200 g barnacukor

80 g vaj

250 g túró

1 deci tejföl

1,8 deci tej

1 teáskanál vaníliakivonat

2 teáskanál sütőpor

1 csipetnyi só

porcukor, arancellóval hígított narancslekvár és pirított, vágott dió a beszóráshoz és a díszítéshez

50 g szirupos narancshéj

A sütőt 180 fokra előmelegítjük, és kivajazunk egy kuglófsütőt. A vajat a túróval és a tejföllel habosra keverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat, a vanília kivonatot, a lisztet, a sütőport és a sót, végül a tejet. Belekeverjük a masszába a ledarált szirupos narancshéjat, majd a sütőformába simítjuk. A tésztát tűzpróbáig, 40-45 percig sütjük.

A fém sütőformákból azonnal ki kell borítani a kuglófot, mert hűlés közben az anyag összehúzódik, és beleszorul a sütemény. Szóval azonnal kiborítjuk, és egy rácsra rakjuk. Még melegen meglocsoljuk az arancellóval hígított narancslekvárral, megszórjuk a pirított, vágott dióval, végül egy kis porcukorral fejezzük be a „koronát”.