Mielőtt belevágok a recept részletezésébe, egy kis beszámolóval kezdem – tulajdonképpen magyarázkodás a hosszú távolmaradás miatt. Többen érdeklődtek, mi van velem, miért nem vetem bele magam a tavaszi zöldségek feldolgozásába: nos, sajnos beteg voltam. Három hétig nyomtam az ágyat, nem tudtam enni, nem éreztem ízeket, és csak teát főzni jártam ki a konyhába. Szerencsére sikerült a probléma végére járni, de tagadhatatlanul lemaradtam a tavasz első zsengéiről. A múlt hétvégén azért készítettem egy kis medvehagyma pesztót (tényleg csak két üveggel), ráadásul némiképp „magyarosítva” a leginkább elterjedt bazsalikom pesto (pesto alla genovese) receptjét. Mivel várhatóak az ezzel kapcsolatos hozzászólások, elöljáróban szeretném tisztázni a pesto lényegét: a szó maga az olasz pestare igéből ered, ami annyit tesz: összetörni, összezúzni. Tehát valójában készülhet bármiből, amit előtte pl. mozsárban összetörtek. Aszalt paradicsomból, bazsalikomból, mentából, petrezselyemből – amiből szeretnénk. A medvehagymás változat szerencsére eléggé elterjedt az utóbbi években, ezért a tökmagolajon és a parmezán helyett használt száraz kecskesajton kívül nem csempésztem bele sok újdonságot. A medvehagyma utolsó pillanatait éljük – virágzás után már túl erős a levelek íze, és ez állás közben még fokozódik, de egy-két üveggel érdemes eltenni, amit később szószokhoz, tésztákhoz elhasználhatunk.
Hozzávalók:
- 4 csokor medvehagyma levél
- 100 g pirított tökmag, napraforgómag és mandula vegyesen
- 150 ml tökmagolaj
- 100 g frissen reszelt, száraz kecskesajt
- só, frissen őrölt fekete bors
A medvehagymát megmossuk, szárazra rázzuk, majd a leveleket apróra vágjuk. Az olajos magvakat ledaráljuk, majd mindezt összekeverjük. Felöntjük a tökmagolajjal, majd beletesszük a finomra reszelt kecskesajtot is, végül sózzuk-borsozzuk. Jól záródó üvegben, a hűtőben tároljuk. Ha használunk belőle, arra figyeljünk oda, hogy a massza mindig lébuborék-mentes maradjon, és a tetejét fedje be az olaj (ezt érdemes a szükséges mértékben újratölteni).
