Nem mondható szezonális gyönyörűségnek, de a karamellimádóknak az év minden percében aktuális egy szelet torta a kedvenc töltelékükkel.

Ezt a tortát rendszeresen sütöm, kisebb módosításokkal: első alkalommal fordult elő, hogy nem házi karamellkrémet használtam, de nem bántam meg. Nem olyan, mint az enyém, de nagyon jó: olyan igazi angol. Sűrű, ragadós, nagyon édes, benne apró kristályos szemcsékkel. Vajjal kevertem ki, hogy egyáltalán kenhető legyen. A másik különbség a korábbiakhoz képest, hogy nem apróra darált, lisztszerű mogyoró került a tésztába, hanem durvára vágott, mézben eltett formában használtam. Ettől nem lett a tészta habos, magas, könnyű piskótaszerű, hanem masszív és tömött. A tetejére pedig tejcsoki helyett karamellás csoki került, mert karamellből sosem elég…  

Kánikulában készült, ezért nem volt könnyű bánni a krémekkel (mindegyik folyt jobbra-balra), de a végeredményen nem változtatott: összeállt és nagyon jó lett. Én is megjegyzem ezt az elkészítés szempontjából „könnyített” megoldást: vannak olyan jó minőségű, félkész hozzávalók, amiből érdemes tartani egy-egy üveggel a spejzban.

A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 169. OLDALÁN TALÁLOD. 

MEGRENDELHETŐ ITT.