A nagyméretű, tanyasi tojáshoz csak forró vízre és stopperre van szükség - és  néhány apró trükkre, természetesen.

A tejeskávé mellett az egyik dédelgetett függőségem a reggeli lágy tojás. Ebből is kiviláglik, hogy "reggeli" ember vagyok: este korán lefekszem, és előre örülök a hajnali lágy tojásnak, a pirítósnak meg a tejeskávénak.  Ez van...

A legfontosabb beszerzendő áru tehát a piacon a TOJÁS. A szép nagy, friss tojás, amit kapirgálós tyúkok tojtak. Ha ez megvan, minden megvan - vagy legalábbis úgy érzem.

A másik fontos összetevő a KENYÉR: Mert a lágytojáshoz pirítós kell. Mégpedig ropogós héjú, jó lisztből készült, kovászos kenyérből (az aktuális kedvenc a Marmorstein pékség hajdinás kenyere, amit a nagymarosi francia pékségben tudok helyileg beszerezni). Ezt frissen felszeletelem (1,2 cm vastag szeletekre, mert az tökéletesen átsül fagyasztás után is a pirítós sütőben), és lefagyasztom, majd reggelente kiveszek egyet, és 3,5 percre teszem a pirítós sütőbe. Azt elmondanám, hogy a szikkadt kenyeret hiába fagyasztjuk le "jó lesz pirítósnak" jelszóval: legfeljebb zsemlemorzsának lesz jó a reszelőbe, nem a fogunk alá, mert az kitörik tőle. Az a jó, ha a kérge és a felszíne roppan, de belül puha - ennek a lágytojás mártogatásánál lesz nagy szerepe.

Szóval a tojás: esküszöm a 4 perc 25 másodperces tojásra. Ez valójában 4.30, de 5 másodperccel előbbre állítom a stoppert, hogy legyen időm odaugrani a tűzhelyhez, és levenni. Azonnal leöntöm róla a forrásban lévő vizet, és felengedem hideggel (illetve az elsőt ebből is leöntöm, és a másodikat hagyom rajta). Egy percig áll a hideg vízben - ettől lehet szépen leválasztani a héját. Akkor a tojás aljánál, ahol a légbuborék van, feltöröm, és leszedem a héját annyira, hogy egy evőkanál segítségével szépen le tudjam választani a tojást a héjról, amit egy csészébe szoktam kifordítani. (Mindez akkor érvényes, ha egyenként, egy 3 dl űrtartalmú kávémelegítő edényben végezzük a műveletet, ha több vízben főzzük, másképp kell időzíteni).

Így a tojás fehérje kívül tökéletesen átfő, de belül, a sárgája mellett még kicsit zselés és remeg, a sárgájával folyik, természetesen. Én megsózom, megborsozom, sőt, egy leheletnyi csilit is szoktam rá rakni, és a fehérjét kanalazva, a sárgáját a pirítóssal tunkolva szoktam megenni (ezért kell a kenyér belsejének puhának lennie, hogy kicsit beszívja  a tojást...).

És végül egy nagyon fontos jó tanács: ha ezeket az örömöket az ember élethosszig akarja élvezni, lágytojásból csak egyet szabad enni minden reggel. Persze nem elég, ezért ha befejezem az étkezést, máris a másnap reggelt várom.