A Két Cica Konyhája

Grandkanyon, Kolorádó…

Grandkanyon, Kolorádó…

A Vágvölgyi B. András tiszteletére sütött Kolorádó szeletem (a nagymama receptes füzetéből) a ronda, de finom kategóriába tartozott. Az pedig, hogy jutottam el végül a Kolorádó Kid október 23-án, a Vígszínházban tartott díszbemutatójára, a butaságom története kategóriába. Viszont akármi történt is, jól jártam: a Vígszínházban mozizhattam, ami nem mindennapi lehetőség; egy koncerten láthattam Kiss Tibit, Palya Beát és Bárdos Deák Ágit, ami szintén nem gyakori esemény. Ezek mellett a tény, hogy a film is jó volt, kulturális szempontból olyan minőségi magasságokba emeli a nemzeti ünnep estéjét, amit régen nem éltem meg.

A Filmszemlén sajnos nem tudtam megnézni a filmet, ezért nagyon vártam ezt a bemutatót, különösen, miután több díjat is nyert az azóta eltelt időben. Több személyes kötődésem is a figyelmem fókuszában tartotta a kínkeservesen, négy éven át készülő produkciót. A producer, Csáky Attila régi barátom: ő volt a legjobban öltözött ember az esküvőmön. Bár mint a vőlegény tanúja jelent meg, elegáns, fekete öltönye láttán az anyakönyvvezető felszólította, hogy jöjjön már előre, hogy akar így megnősülni?! Eloszlattuk a félreértést, viszont cseppet sem csodálkoztam, mikor az első bemutatón ő pózolt Jordán Adéllal Louis Vuitton kreációban. A másik ok maga a rendező, Vágvölgyi B. András, mert őszintén és komolyan szurkoltam neki azért, hogy el tudja készíteni ezt a filmet – járt neki ez a siker az élettől és az elismerés a szakmától - őszintén örülök, hogy a fogadtatás őt igazolja.

A Kolorádó Kid lassú film – ez talán az egyetlen, említésre érdemes hibája, ami a színházi zsöllyén ülve megfogalmazódott bennem, aztán másnap reggelre átíródott a kód: ez a lassú folyam olyan mélyre megy, annyira belül hat, hogy az ember a helyszínen nem is érzékeli. Ott egy ’56-os sztorit néztem, amiből néha kizökkentett, ha egy általam ismert személy, vagy valamelyik barátom villant fel a vásznon, de összességében véve a szüleim korosztályi drámája pergett a szemem előtt. Másnap reggelre megláttam a filmben a saját életemet, a saját harcaimat, az én generációm „forradalmát”, amiben Vagesz (Vágvölgyi B. András – a rendező, a Magyar Narancs alapító főszerkesztője), és a ’80-as éveknek a filmben felvonultatott kultikus alakjai fáklyavivő szerepet töltöttek be.  A bemutató után először azon gondolkodtam el, milyen élmény lehet azoknak Menyhárt Jenő vagy Bakáts Tibor színészi alakítása, akik nem az Európa Kiadó zenéjére szocializálódtak, de néhány, jelenlévő huszonéves barátom megnyugtatott: nem érzékelték őket rosszabbnak a színészeknél. A helyszínek, a ruhák, az arcok mind-mind arra döbbentettek rá, mennyire velünk él még ez a korszak, és nemcsak érzelmileg: csak be kell fordulni egy jól megválasztott városrészben a sarkon, és máris ’56-ban vagyunk… Vagy ’89-ben – szinte mindegy, mert semmilyen szempontból nem jöttünk még ki belőle, és ha így folytatjuk, időről időre új dátumok kerülnek majd a sor végére. Vajon mi lesz 2012-ben?

Amit a film alkotói általam soha nem látott (hallott) tökélyre csiszoltak, a nyelvezete volt, és a szöveg oly mértékben támogatta a szereplőket a karakter megformálásában, hogy még azok is jók lettek tőle, akiknek a színészi játéka kívánni valót hagyott maga után. Aki pontosan akarja érteni a szöveget, javaslom, előtte tanulmányozza át a filmből készült könyv mellékletében a szlengszótárt. A főszereplőket a Krétakör rajongójaként könnyű volt szeretnem, és volt is őket miért: nem hiába rajongok elfogultan Nagy Zsoltért évek óta. Nem egyszerűen lenyűgözött, a székre szögezett. Azt, hogy „öregedni” is tud, először láttam tőle, és jó ómennek tekintem a jövőre nézve (itt egy halk gratuláció a maszkmesternek is).

Biztos, hogy nem utoljára láttam október 23-án a Kolorádó Kidet, és ha kijön DVD-n, egyenes úton kerül fel nálam a polcra. A Kolorádó szelet receptjét pedig tökéletesítés után közzéteszem, a szalonképes fotókkal egytemben!






komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr592403360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.