A Két Cica Konyhája

Cuki sütik

Cuki sütik

Gyermekálom luxuskivitelben

Interjú Horváth Eszter designerrel, a Sugar! cukrászat tulajdonosával

 

Horváth Eszter cukrászdájába, a Sugar!-ba a szó szoros értelmében a tradíciókon keresztül vezet az út: szülei klasszikus cukrászdáján áthaladva, ahogy felsétálok az emeletre, mintha a megtestesült gyermekmennyországba érkeznék: Eszter megvalósította azt, ahogy kislányként megálmodta a mesecukrászdát, és az üzlet sikere alapján úgy tűnik, sok rokonlélekre talált.

Az első és legfontosabb ezek közül Lábady Gergő, a legjobb barát és üzlettárs, akivel minden reggel itt kezdik a napot. Most az iroda melletti belső teraszon ülünk le, mézes tejeskávét kapok, majd Gergő (miután udvariasan kipuhatolta, milyen sütit szeretek), és csupacsoki álommal lep meg. Hát ilyen a tökéletes reggeli…
 
Minden reggel így kezditek a napot?
 
Itt, de nem így – mondják nevetve -. A cukrászat „veszélyes üzem”, akinek ez az élete, a kóstolgatást jobb, ha a sütemények megalkotásának idejére hagyja. Mikor kitaláljuk az új sütiket, kénytelenek vagyunk sok plusz kalóriát magunkhoz venni. Most például októberben nyíló új cukrászdánkba készítünk egy csomó újdonságot, és mivel a puding próbája az evés, nem marad másra hely a gyomrunkban.
 
Eszter szenvedélye a design: rengeteg könyvet rendel külföldről, és azokat a recepteket készíti el, amelyek látványa megragadja. Majd következik a belső tartalom, melynek megalkotása több időt vesz igénybe – nem mindig sikerül eltalálni elsőre a megfelelő, harmonikus ízvilágot. Ezután következik az árképzés, ami elkerülhetetlen dolog egy áruval kapcsolatban, és a kifinomult ízlésű kreátor itt akadályokba ütközik: a legjobb alapanyag rendszerint a legdrágább is egyben. Ezen a ponton válik kiemelten fontossá Gergő szerepe: ő önti az Eszter által megálmodott dolgokat piacképes formába, akár süteményről, akár cukrászdáról legyen szó.
 
Volt szerepe a családi nyomásnak abban, hogy ezzel foglalkozol?
 
Valamilyen mértékben igen. A szüleim most is nagyon sokat segítenek, mert ők tősgyökeres cukrászok, én pedig nem vagyok az, bár elvégeztem egy cukrászati iskolát. Gyakran meghökkentem őket: az elmúlt nyáron például, a fesztiválszezon idején rockereknek, punkoknak terveztem tortát – elképzeltem, mi illene az ő születésnapjukra vagy éppen az esküvőjükhöz. Szeptemberben Paris Hiltonnak ajánlottam egy süteménykollekciót, amit itt jártakor felvittünk a szállodai szobájába. Mindet lefényképezte, és másnap már fent voltak a blogján – nem számítottam ekkora sikerre. Próbáljuk követni az aktualitásokat, mindenre reagálni, ami fontos lehet nekem és másoknak is. Az a specialitásunk, hogy nálunk minden megtalálható, csak a hagyományos nem – és ezt minden szempontból értem. Aki dobostortát és hagyományos ízvilágot akar, lemehet a szüleimhez a földszintre - ezért nincs olyan sütemény itt fent, ami lent van.
 
A jelek szerint itt professzionális márkaépítés, marketing- és PR-tevékenység folyik. Eszter úgy tervezi a süteményeket, mint a divattervezők a ruhakollekciókat – visszaköszön a múlt?
 
A szüleid még teljesen aktívak?
 
Igen, Apu a termelőüzemet viszi, a gyártást irányítja, az alapanyagok előkészítését. Anyu az ő párosukban a kreatív, ő volt az, aki először készített Magyarországon figurás tortákat, apu pedig a gyakorlati ember, aki száz oldalról megnézi, mit hogy kellene megcsinálni. Három cukrászdájuk van, de a készítményeiket több mint 10 helyen árusítják. Ők gyártják a mi süteményeinket is. 
 
Vannak testvéreid?
 
Két nővérem van, mindkettő családanya, 3-3 gyerekkel. A középsô, Magdi Pécelen lakik, és egy cukrászdát üzemeltet a szüleim süteményeivel, az idôsebb, Kata főállású anyuka, és a szüleimnek szokott besegíteni. Én, mint legkisebb mindig nagyravágyó voltam, aki mindig bizonyítani akar. Nagyon el voltam kényeztetve, és talán ettől különlegesnek éreztem magam, és ezt a különlegeset, ami bennem van mindig meg akartam mutatni. Stylistként is mindig magamat adtam, de nem tudtam bele olyan pluszt tenni, amitől igazán egyedi lehettem. Most találtam meg magam a leginkább, most úgy érzem, az a plusz, amit mindig tudtam, hogy bennem van, végre kijött. Számomra ez most maga a kiteljesedés.
 
Korábban, a szüleidnek is terveztél tortákat?
 
Persze. Sőt 2004-ben írtam egy könyvet is. Ez egy esküvői tortaalbum, dekorációkkal, ruhákkal kiegészítve. 291 tortát és ruha szettet készítettünk és fotóztunk le hozzá 3 hónap alatt, emberfeletti munka volt. Előtte fél évig Londonban tanultam, és ott láttam, mennyivel komplexebb az esküvői kultúrájuk, mint a miénk, ezt szerettem volna itthon is megvalósítani.
 
Te szállítasz valahova a süteményeidből?
 
Többen megkerestek, hogy árulnák a termékeket, de én nem adom oda senkinek. Azért, mert én csak a Sugar! márkanév alatt akarom látni a süteményeimet, és most tervezzük, hogy franchise rendszerben visszük tovább a márkát. Ez, ha minden jól megy, ettől az évtől el is indul. Az elején biztos, hogy csak vidékre fogom eladni a nevet, mert a pesti belvárosban, a Paulay Ede utcában, tavaly nyitottunk egy új üzletet, a későbbiekben pedig Budán is saját boltot szeretnénk. Utána jön a nagy álmom, a külföldi terjeszkedés.
 
A belső teret is te tervezted?
 
Tudtam, hogy mit szeretnék, együtt alkottuk meg a kötelezô belsőépítészemmel, Rakonczai Gáborral, akivel nagyon egymásra hangolódtunk. Nagyon határozott elképzeléseim voltak, és sikerült egy olyan szakembert találnom, aki partnernek bizonyult benne.
 
Akartál valaha cukrász lenni?
 
Nagyon nem akartam. Mindig a divathoz fűzött különleges kapcsolat. Szerencsére jókor voltam jó helyen, és korán sikerült bekerülnöm a hazai divatélet középpontjába akkor, amikor sorban jöttek be a nemzetközi magazinok. Stylistként azt a fajta maximalizmust tanultam meg, amit itt is tudok hasznosítani. Illetve, amit még a divatból hoztam, hogy teljesen más szemszögből nézem a dolgokat. Kicsit hiányzik ez a világ, de azt hiszem, nagyon jókor hagytam abba. Örülök neki, hogy teljesen önállóan alkothatok. Megtaláltam azt a dolgot, itt a cukrászat és a design kereszteződésében, amit igazán élvezek.
 
Volt konkrét indíttatása annak, hogy végül belevágtál?
 
Úgy jött a lehetőség, hogy szüleim megvették ezt a telket Újpesten, ahol egy egyszintes cukrászdát akartak építeni, de Újpest városépítészete közölte, hogy ide csak egy háromszintes épület kerülhet. A szüleim így háromszoros költséggel felhúzták ezt az épületet, ahol volt egy felesleges szint. Anyu még kezdetben azt ajánlotta, hogy csináljak fotóstúdiót, aztán elkezdték erőltetni, hogy nyissak inkább cukrászdát. Azzal a feltétellel mentem bele, hogy azt csinálhatok, amit akarok, senki nem szól bele. Innentől kezdve gyerekszemmel néztem az egészet: cukrászdában nőttem fel, de nekem is voltak megvalósulatlan vágyaim e téren. Nekem a cukrászda nemcsak sütiből, fagyiból, tortából áll, hanem mindenből, ami édesség: cukrok, nyalókák, mégpedig olyanok, amik a rajzfilmekben vannak, ez ihlette a teret, a logót és a termékeinket is. Valamilyen szinten rácáfoltam a szüleim cukrászatról alkotott elképzeléseire. Mikor meglátták a terveket, elképedtek, hogy ki fog itt nyalókát és gumicukrot venni, holott majdnem jobban megy ez az üzletág, mint a süti, és látványban is sokat ad. Több mint 45 külföldi beszállítónk van. Az új üzletben pedig megvalósítottunk mindent, ami itt valamilyen okból nem sikerült. Sok meglepetést is tartogatunk, amit még nem árulok el.
 
Ezt az egész csodát miből finanszíroztátok?
 
EU hitelből, a belvárosi üzletre pedig én magam vettem fel egy óriási hitelt. Az „örökség” az újpesti üzlethelyiség és a cukrászüzem kapacitása, és természetesen a szüleim szakértelme. A többi hitelből van, amit keményen fizetni kell. Amit az elmúlt két évben félre tudtunk tenni, áruba fektettük. Aki mer, az nyer alapon működünk, kb. 25 évig fogunk hitelt törleszteni. Ami majd a franchise-ból bejön, abból nyitunk egy budai cukrászdát. Mindent visszaforgatunk az üzletbe. Nekem ez a szerelmem: látni akarom, amikor világszerte megjelennek a Sugar! logók, ezt látom a lelki szemeim előtt, mikor dolgozom. A gyerek nagyot álmodik, és én ezt világméretűre álmodtam meg. A design is úgy készült, hogy a nemzetközi normáknak, elvárásoknak megfeleljen.
 
Minden egyedi nálatok, lesz saját csokinyúl meg mikulás is?
 
Lesz, de nem mi készítjük, mert nincs meg hozzá a gyártókapacitásunk, viszont találtam egy olyan magyar beszállítót, aki legyártja olyan csokiból, olyan minőségben azt, amit megterveztem. De novembertôl például kis csokicipők is kaphatók lesznek.
 
(Az interjú megjelent a Haszon nőknek magazin 2009. októberi számában)
 

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr202428078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.