A Két Cica Konyhája

Je suis belle

Je suis belle
A francia márkanév magyar jelentése: szép vagyok – és a tervezőpáros merészen játékos stílusának kedvelői valóban annak érezhetik magukat, ha egy Je suis belle modellt viselnek. Mégpedig azon a féktelen, felszabadult módon, ahogy annak idején az első pörgős szoknyánkban forogtunk a tükör előtt.
A párizsi utcai showroom-ba belépve bensőséges hangulat fogadott – afféle belvárosi kaláka. Hármas interjúra készültünk: a tervezők, Kiss Tibi és Dévényi Dalma mellett szerettem volna találkozni Lantos Bernadettel, a menedzserükkel is. Éppen a jövő évi őszi-téli kollekció fotózására készültek: Tibi és Bernadett flittereket hajtogatott, egy tanítványuk ezeket varrta fel egy fejfedőre, Dalma pedig a logójukkal hímezte tele az egyik kabátot. A családias hangulatot fokozandó Dalma kutyája a székem alatt aludt, Tiboré pedig néhány lépésnyi távolságról tartott szemmel.

 

 

Érdekes dolog egy többszereplős beszélgetés: abból, hogy egy adott kérdésre ki válaszol, következtetni lehet bizonyos munkamegosztásra is. A válaszok minőségéből pedig arra, hogy kettejük kapcsolatában, bár barátok és kollégák, a klasszikus férfi-női szerepek dominálnak: Dalma a szárnyalást, Tibi pedig mintha inkább a stabil kereteket képviselné.
Hogy váltatok tervezőpárossá?
Dalma: Az egyetemen én egy évet halasztottam, és Tiborék osztályában folytattam a tanulást. Kaptunk egy feladatot, amit párban kellett megcsinálni, és ő megkért, hogy dolgozzunk együtt. Akkor kiderült, hogy jól tudunk együtt alkotni, gondolkozni, így a közös munka később folyamatossá vált.
Mikor lettetek tervezőpárosból márka?
D.: Rögtön. Amint elkezdtünk kalákázni. Az ominózus feladat egy hétig tartott, akkor beadtuk egy pályázatra, és mintegy játékból, ehhez a pályázathoz találtuk ki a nevet. Akkor ez még nem működött a jelenlegi tudatossággal, de kezdtünk magunkra egységként tekinteni, és ezt képviseltük kifelé is. Ösztönösen történt az egész, szinte önszerveződő folyamat volt. Később, elsősorban a főiskolán előttünk járók példájából tanulva kezdtünk el professzionálisabban dolgozni rajta.
Hogy készül egy közös kollekció?
Tibi: A legelején meghatározunk egy fő irányelvet, ami foglalkoztat minket, és amiről úgy érezzük, aktuálissá válik egy év múlva. Ezekhez keresünk asszociációkat, történeteket. Mindegyikünk külön inspirálódik ezekben a dolgokban, folyamatosan egyeztetünk, keressük a találkozási pontokat, és aztán a végén elkezdünk anyagokat, kellékeket nézni – ezek tovább befolyásolják a munkát. Utána kezdjük el tervezni a konkrét ruhadarabokat. Folyamatosan átnézzük, szelektáljuk, mintadarabok készülnek, egyeztetjük – tulajdonképpen egy folyamatos konzultáció végeredménye egy közös kollekció.
A tudatos márkaépítésbe mikor fogtatok bele?
D.: Még a főiskolán. A diplomamunkánkhoz nemcsak a ruhákat, hanem a márkát is megterveztük, a logótól a csomagolásig, és ezt a mai napig így használjuk.
Marketinges dolgozott az arculatotokon?
T. : Még nem. Az elmúlt időszak arról szólt, hogy megpróbáltuk lefektetni az alapokat, amelyikre aztán építhet bármelyik szakember. A diploma után változtattunk a munkamódszerünkön: elkezdtünk egy szezonnal előre dolgozni. Akkor kapcsolódott be a munkába Bernadett, aki az értékesítéssel, a külföldi kapcsolttartással foglalkozik. Marketingesünk még sajnos nincsen – jelentkezők vannak, de olyat még nem találtunk, akit valóban megfelelőnek érzünk.
D.: Többet használ a cégünknek az, ha mi csináljuk a marketinget ráérzésből: jobban tudjuk, mire van szükség, milyen lépés adja magát, mint valaki, aki pár év marketingtapasztalattal, kívülállóként nyúl hozzá. Nyilván jó lenne egy olyan ember, akiben ez a két megközelítés találkozik, és kiegészül egy nemzetközi piaci ismerettel, mert ennek a hiányát látjuk elsősorban.
Elsősorban nemzetközi márkaépítésben gondolkodtok?
T.: Ahhoz, hogy fejlődjünk, és elérjük azokat a célokat, amiket kitűztünk magunk elé, ez mindenképpen szükséges.
Mik ezek a célok?
D.: A külföldi értékesítés elsősorban. Ezt már kicsiben megvalósítottuk: mikor ösztöndíjjal voltunk Londonban, szereztünk egy boltot, ami egy külföldi eladási pont lett, és ez egy jó első tapasztalat volt. Ez nem olyan színvonalú üzlet volt, ahová mi pozicionáljuk magunkat, ezért egy-két szezon után eljöttünk, de ezzel indult el ez a folyamat.
Most hol lehet Budapesten kívül Je suis belle ruhákat vásárolni?
Bernadett: Londonban, Berlinben, Hongkongban, Zürichben, Baselben, Bécsben. Széles körű kutatás eredményeképpen találtunk világszerte olyan boltokat, melyekkel kölcsönösen beleillünk egymás image-ébe, és velük személyes kapcsolattartás útján dolgozunk együtt. A formális utat most kezdjük kialakítani – ennek fontos fórumai a divathetek. Most a berlini szereplés után jöttek létre szerződések, melyek lehetővé teszik a márka népszerűsítését, de az igazi minőséget, a folyamatos jelenlétet csak a professzionális nemzetközi közvetítők tudják garantálni. Egy márka megbízhatóságát pedig az jelzi, ha bizonyos divateseményeken rendszeresen részt vesz, láthatóan fejlődik és állandó, magas minőségű a kivitelezése.
Tudjátok hozni az elvárt színvonalat?
T.: Most már azt gondoljuk, hogy igen. De megfizettük a tanulópénzt. Sokat jártunk külföldre, figyeltük, más tervezők milyen minőséget produkálnak, milyen anyagokkal dolgoznak, milyenek az eldolgozások.
Van befektetőtök?
B.: Egyelőre nincs, épp ezen dolgozunk: úgy érezzük, eljutottunk arra a pontra, amit önerőből el lehet érni. Professzionális, szakmai befektetőt keresünk nemzetközi szinten, aki nemcsak anyagi forrásokat, hanem komoly marketingmunkát is tud a márka mögé tenni.
Mindent önerőből hoztatok létre?
T+D (egyszerre): Igen, a nulláról.
D.: Nem volt mögöttünk családi vagy egyéb háttértámogatás. Tulajdonképpen az ösztöndíjunkból indítottuk el a céget, és úgy építkeztünk, hogy folyamatosan visszaforgattuk, amit kerestünk. Már az egyetem alatt, másfél évvel a diploma előtt elkezdtük a Je suis belle-t értékesíteni, úgyhogy arra a szintre eljutottunk, hogy finanszírozni tudtuk a diplománkat, majd egymás után a kollekciókat. Szerintem az egy nagyon jó stádium, ahol most tartunk, de a következő lépést csak befektetővel tudjuk megtenni.
Mennyire van létjogosultsága Magyarországon erről egyáltalán beszélni?
D.: Az elkövetkezendő évtizedben lesz. A most piacra lépő új tervezőgeneráció már hozza magával ezt az igényt, és bizonyos jellegű háttértudást. Most a piacon van a sor, hogy a befektetők felismerjék a divatban, az egyedi márkákban rejlő lehetőségeket, és kinevelődjön egy olyan marketinges réteg, amely professzionális háttérmunkával tudja ezt az egészet támogatni. És ami ennél is fontosabb, hogy átalakuljon a magyar öltözködési kultúra. Szerintem a fiatalok már jobban merik vállalni magukat, nyitottabbak az új trendekre és ezen belül az egyedi ruhákra, megoldásokra.
T.: Az utóbbi két kollekció tervezésekor a korábbinál mi is jobban törekedtünk a hordhatóságra, és inkább az egyedibb anyagokra koncentráltunk. Végül is egy tervező sikere abban mérhető a legjobban, mennyire szeretik viselni a ruháit.
D.: Az a legnagyobb problémánk a hazai értékesítéssel, hogy alig van olyan bolt, amely megfelelően tudná reprezentálni a márkát. És még így is mérhető, komoly igény van a ruháinkra, és a többi fiatal tervező is erről számol be. Ez alapján azt gyanítom, hogy most már ennek az infrastruktúrájának is ki kellene épülnie, és valakinek észre kellene vennie az ebben rejlő üzleti lehetőséget.
T. : Az elmúlt húsz évben Magyarországon megfeledkeztek arról, hogy a divat egy üzletág, egy jövedelmező iparág is lehet – mint ahogy világszinten az is. Itt még mindenki a szocialista textilipart siratja, ahelyett, hogy az új igényeket kiszolgáló, új struktúra megvalósításával foglalkozna.
Furcsa ezt olyan ember szájából hallani, aki a könnyűipar agóniájának vége felé járt óvodába, viszont más részről nagyon jó is: végre felnőtt egy tudatos generáció, aki tudja tisztelni a saját értékeit, és ezt mutatja meg rólunk a világban is.
 
(Az interjú a Haszon nőknek magazin 2010. márciusi számában jelent meg.)
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr252461561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.