A Két Cica Konyhája

„Mange á trois“ avagy az igazi édeshármas

„Mange á trois“ avagy az igazi édeshármas

Törzsolvasónk, Hajni, a Hunyadi tér tündére akcióba lendült, és megfázását egy koreai nemzeti étellel kúrálta, melyet ráadásul maga készített el - és végre nemcsak a FB-on posztolta a tettet, hanem elküldte e-mailben is, így megoszthatom veletek.

 

 Hajni főz
 
„ Mielőtt a kedves Olvasó azt gondolná, hogy pajzán sorokat takar a fenti cím, nem magánéleti, társas vagy párkapcsolati krízisről lesz szó, hanem egy különlegesebb hármasról. Arról a bűvös számról, ami ha közeleg, az ember lánya eleinte könnyedén legyint: „Óh mi az nekem, hiszen semmi sem fog változni…“ Természetesen végigfut az agyán, de magabiztosan elhessegeti az „ebben a korban mások már férjhez mentek, gyermeket szültek, túl vannak három diplomán is, kétszer váltak el, önmegvalósítottak, külföldön önmegvalósítanak, stbstb.“ gondolatokat. Ez az ő élete, az ő sorsa és az ő játékszabályai szerint történik. Aztán eljő az a nap... A harmadik iksz napja és, ta-dam! Jönnek a bátorító „Üdv a klubban“ smsek, kommentek és a „Tudod a férfiak olyanok, mint a jó bor, ahogy öregszik úgy érik. Bezzeg a nőknél, anyukám…“ bicskanyitogató bezzegelések.
Nos, idén nálam is bekövetkezett. Hallottam, hogy van akinél egy emlékezetes menáge á trois-ban végződött az este. Nálam egy mange á troisban. Ott volt Ő és Én és… A steak. Akárki kérdezte másnap, hogy „Na és mit csináltatok? Volt miniszünidő, netán hatalmas party?“ Mindenki csalódottan hallgatta, ahogy csillogó szemmel meséltem arról, hogy a vágyam csupán egy volt: a kedvenc nyári búvóhelyemen, a szentendrei Dorotheában délben megreggelizni, élvezni a napsütést, majd a nap fénypontjaként megenni életem legjobb steakjét, mediumra sütve, a Magyarországon fellelhető legjobb helyen, ami származását tekintve argentín.
(Mivel a marha nálunk igásállatként terjedt el, nem elítélendő, ha az egyenesen más kontinensről speciálisan erre a célra tartott Angus marha húsát preferálja a cikk írója, a kulináris és nem a procc élmény miatt.) 
 
Jelentem, a harmadik iksz egy hivatalos változást hozott az életembe, amire addig nem figyeltem fel. A tudatos ízélményeket. Amikor már egy-egy party vagy éjszakai ámokfutás helyett (pedig állandóan ott voltam esténként a társasági szempontból ildomos helyeken) inkább szakácskönyvet bújok, menüt tervezek, főzök a szeretteimnek és inkább éhenhalok a munkahelyemen, ha előző este vagy kora reggel elmarad az otthoni főzés, minthogy tucathelyekről rendeljek. Gasztronómia tanfolyamra is beíratkoztam, borkóstolók, étteremmegnyitók lelkes tesztelőjeként az életem – és szabadidőm – jelentős részét a kulináris élvezetek teszik ki.
 
A Két Cicával is így ismerkedtem meg. Eleinte kedvtelésből, aztán már addikcióból posztoltam a jártamban-keltemben készült spontán ételfotókat, amire aztán Ginevra és Léna is felfigyelt. Azt is megtudták, hogy szenvedélyem a Hunyadi téri piac és a vele szemben lévő Culinaris. A szombat délelőtti programom mindig a piacon való barangolással telik, majd a Culinarisban folytatódik és hazaérve elkezdődik a játék: hogyan ötvözzük a hazait a különlegessel és készítsünk egyedit?
 
 
Fotó: nagyman 
 
 
Hamis Kimchi
 
Legelőször Londonban kóstoltam a volt brit angol tanárom koreai felesége által. A nemzetközi tanárképző főiskola igazi gasztroélményt jelentett nap, mint nap. A 18 fős osztályunkból mindenki más országból érkezett Brazíliától Oroszországig, Törökországon keresztül. Kéthetente valaki mindig főzőtt ebédre a saját országára jellemző nemzeti ételt. Sun-Ok is, aki többek között megszerettette és meg is tanította velünk a kimchi készítését is. Magyarországon sajnos nagyon kevés helyen ismerik és kevés helyen lehet rendelni. Ha saját magunk akarjuk elkészíteni, bizony 3 hétbe is beletelik az érlelése. Én pedig nem tudom kivárni azt a hosszú időt. A hűvös, nyirkos időszak beköszöntével a kimchi az egyik leghatásosabb megelőzés a nátha ellen. Éppen ezért ha egy picit csalunk, időben felvehetjük a harcot a hideg hónapok ellen.
 
A Hunyadi fedett piacon, a savanyúságosnál vettem egy egész fej savanyúkáposztát és kértem hozzá egy kis levet is. A Culinárisban felfedeztem, hogy lehet kapni Kimchi leveshez való fűszerpasztát. (Azt például nem tudtam, hogy létezik ilyen leves.) 1 fej káposztához két tasak fűszerpaszta dukál. Otthon óvatosan a leveleire bontottam a káposztákat és kb 1 cm-es csíkokra vágtam. (A nagyon hosszú csíkokat vágjuk félbe.) A káposzta levével elkevertem a fűszerpasztát és előkészítettem az Ikeában vásárolt kb. 12 cm átmérőjű csatosüvegeket. (Az üvegeket előtte forróvízzel mossuk ki!) Az üvegek aljára 3 cm vastagon káposzta kerül, nyomkodjuk jól le egy fakanál segítségével, öntsünk rá a fűszerpasztás léből, majd következzen még egy réteg káposzta, nyomkodjuk le, öntsünk rá újabb adag levet. Ezt folytassuk addig, amíg az üveg meg nem telik. Ügyeljünk arra, hogy mindenhol jól átitassa a fűszeres lé a káposztát. A hűtőben 1 napi érleljük.
Sokáig eláll, magában, köretként fogyasszuk.
A kimchi paszta miatt a káposzta igen pikáns, chilis-fokhagymás-gyömbéres fűszerezésű, a káposztában lévő C-vitamin pedig a téli hónapok „kötelező“ immunerősítője, ajánlott követni a koreaiakat, akik évente fejenként akár 10 kg-t is elfogyasztanak ebből a nemzeti ételnek minősülő savanyúságból.“
 
 
 
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr622475648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.