A Két Cica Konyhája

Konsánszky Dóra interjú

2010.11.28. 07:30
Konsánszky Dóra interjú
Egyértelműen feltéve a kérdést: hol végződik a tervező, és hol kezdődik a márka? Milyen hatással van a művészi önmegvalósításra a nemzetközi divatvilág pörgése? Mennyi teret hagynak a trendek az egyéniségnek? - többek között ezeket a kérdéseket szegeztem Konsánszky Dórának, aki előre gyártott válaszok helyett megosztotta velem a fentiekkel kapcsolatos érzéseit, dilemmáit is.

 

 

 
Nemzetközi elemzések szerint világszinten kevésbé viselte meg a válság a divatipart, mint más ágazatokat. Te mit gondolsz erről a saját tapasztalataid alapján?
- Ez Európára, különösen a mi térségünkre nem igaz. Nagyon megéreztük a válságot a hazai eladásokban. Európai szinten abban nyilvánul meg a válság hatása, hogy egyre magasabb minőséget várnak el, minél olcsóbban. Nagyon sok márka nem költ most nagy divatbemutatókra, és a válság hatására megjelent egy új jelenség, az ún. cruise collection: azok a világmárkák jöttek ki ezekkel a kis kollekciókkal, akik most tulajdonképpen valamilyen szinten a Zara üzleti modelljét másolják viszont, ami attól lett nagy, hogy folyamatosan azt hozza ki az üzleteibe elérhető áron, amit a kifutókon látni. A tervezők úgy válaszoltak erre a válságban, hogy ők is egy évben négyszer mozdulnak meg a korábbi kettő helyett.
 
Tehát fogalmazhatunk úgy, hogy egy kicsit fogyasztóbarátabb lett a divat?
- Abszolút, igen. Sok tervező rámozdult erre, kihasználta a válságot, mint lehetőséget, hogy elgondolkozzon azon, milyen termékeket tud piacképessé tenni. Ehhez persze szükség van egy magas minőséget garantáló, jól bevezetett brandre: ha ez megvan, könnyebb visszalépni egy olcsóbb kategóriába. A márkaépítés folyamatában, ami komoly pénzekbe kerül, ez a lépés nagyon kockázatos.
 
Te mióta dolgozol a sajátodon?
-          Magyar viszonylatban tíz éve, nemzetközi vonalon 2006-ban indultunk el. 
 
Van befektetőd?  
- Nincs. Saját cégem van, amit az elmúlt időszakban kerestem, ebbe forgattam vissza. Egyelőre önfenntartóak vagyunk. Összesen hat ember tartozik munkajogilag hozzánk, ezen kívül van egy külső PR-osunk és a menedzserem.
 
Az értékesítéseitek hogy néznek ki magyar, illetve nemzetközi viszonylatban? Hol lehet jobban eladni?
- Jelenleg külföldön, ott még mindig sokkal több pénzt tudnak fordítani az öltözködésre. Közép-Európában nagyon lehet érezni a recessziót. Az a vezetői réteg, aki nálam vásárolt vagy vásárol, jobban meggondolja, mit vesz meg. Azokat a ruhákat keresik, amit többször föl lehet venni, tehát ami utcai öltözék, de azért variálva alkalmit is lehet belőle csinálni. Én úgy érzem, a couture divat egy kicsit feledésbe merült mostanság.
 
Tervezőileg kellett magaddal kompromisszumot kötnöd a legutóbbi kollekciók tervezésekor a vásárlói igények változása miatt?
- Mivel ráálltam a nemzetközi vonalra, ott teljesen más kritériumoknak kell megfelelni. A hordhatóság természetesen ott is fontos szempont, de elsősorban gyors döntéseket kell hozni, előre dolgozni: most februárt írunk – a múlt héten érkeztem vissza Amszterdamból, ahol már a legyártott, 2010/11-es őszi-téli kollekciót mutattuk be. Tervezési fázisban most a 2011/12-es tavaszi-nyári van. Aki azt akarja, hogy bevezetődjön a márkája, annak azokra a divathetekre, kiállításokra kell mennie, amelyek megelőzik a nagy divatheteket, mert a nemzetközi felvásárlók ezekre figyelnek oda.
 
Ez nyilván egy plusz befektetés, jól gondolom?
- Hogyne, az utazás, szállás, szállítás sok pénzbe kerül. Nem beszélve a termékről, amit kiviszel, hiszen azt előzetesen legyártottad: anyagot vettél, kivitelezőket, szállítási költségeket fizettél. Nekem saját alkalmazottaim vannak, tehát magyar munkaerőt támogatva dolgozunk, így magyar terméket viszünk ki a nemzetközi piacra.
 
Ezt nem támogatja az állam valamilyen formában?
- Még a régióhoz képest is minimális mértékben, és ez nagyban befolyásolja a magyar tervezők, a magyar divat nemzetközi megítélését. Mi saját forrásból kell, hogy előteremtsük a pénzt a kijutásra, míg például a csehek kormányzati szinten sokat áldoznak a cseh divat népszerűsítésére, divatmarketingre.
 
Te tulajdonképpen öltözéktervező vagy, ugye?
- Igen, cipőtervezői oklevelem is van, de ez egy nagyon nehéz dolog: cipőt tervezni ipari háttér nélkül nem lehet. Sokkal egyszerűbb felépíteni egy jól működő varrodát, mint egy kis cipőgyárat. Az a manufakturális kidolgozás, ami itt nálunk jól eladható volt egy időben, Nyugat-Európában már nem működik. A divat már nem ennyire klasszikus, sokkal pulzálóbb, sokkal lüktetőbb valami, tehát nagyon gyorsan kell váltani, és nagyon innovatív anyagokat kell használni, hogy fölfigyeljenek rád.
 
Hol szerzed be ezeket?
- Itthon szerzünk be, amit tudunk, de az új alapanyagokat külföldről hozzuk be.
 
Hol gyártjátok le az általad tervezett cipőket és táskákat?
- Most új helyen indítjuk be a gyártást, Olaszországban. Nagyon bízom az olaszok tradicionális hozzáértésében.
 
Hol lehet kapni a termékeidet Magyarországon?
- Leginkább nálam, a show roomban. Ez egy óriási gond, amit szerintem sürgősen orvosolni kellene: Hollandiában például egy, a mi Divatcsarnokunkhoz hasonló kaliberű, patinás áruházban kialakítottak egy szintet holland tervezők számára. Nálunk ilyen kezdeményezéseknek nyoma sincs, és nincsenek megfelelő színvonalú kisebb üzletek sem, melyek magyar tervezői márkákra szakosodtak volna.
 
Hogy látod: a magyarok elfogadják a hazai tervezőket?
- Még mindig csak akkor fogadnak el valakit dizájnerként, ha Európában, vagy a világban bárhol fölmutatott valamit. Ha itthon szeretnél bizonyítani, az nem elég. Azt hiszem, még mindig nagyon sznobok vagyunk, a nemzeti öntudat erre a területre nem tudott beférkőzni.
 
A tudatos márkaépítés, a nemzetközi piaci elvárások mennyire kötnek meg téged tervezői szempontból?
- Az igényeknek, a nemzetközi trendeknek mindenképpen meg kell felelni, de most már talán elmondhatom magamról azt, hogy én felépítettem a nevemet, mint Konsánszky Dóra divattervező, és elfogadtattam magam egy bizonyos szinten. Engem a saját márkám, a saját stílusom határoz meg elsősorban.
 

Az interjú a Haszon nőknek magazin 2010. márciusi számában jelent meg.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr312477523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.