A Két Cica Konyhája

Ennivaló Sabrina – bonbonok Mikulásra

2010.12.02. 07:30
Ennivaló Sabrina – bonbonok Mikulásra
Ha olvasóként szembesülnék e címmel, először Audrey Hepburn jutna eszembe, aztán rögtön utána Julia Ormond. Egy nálam lényegesen fiatalabb korosztály a Sabrina, a tini boszorkány című tévésorozatra gondol – és ők járnak legközelebb az igazsághoz. Akit ma be szeretnék mutatni nektek, erről kapta a becenevét.
A múlt héten, mikor Dorkával közös bonbonjainkat feltettem a blogra, többen megkérdezték, készítünk-e nagyobb mennyiséget rendelésre. Nos, erre egyelőre nem készültünk fel, de én gyorsan körülnéztem, kit tudnék ajánlani magunk helyett. Sabrina kifogástalan minőségű, svájci csokoládéval dolgozik, és üde, különleges krémekkel tölti meg őket – személyes kedvencem a citromos-gyömbéres. A bonbonokon kívül még egy fontos érv szólt mellette, amit nem árulok el: az utolsó fotót látva úgyis kitaláljátok…

 

 

 

 

 
 
 
 
  „Varnyú Judit vagyok, a „kiscukrász”, de sokan csak Sabrinaként ismernek. Még gimis koromban ragadt rám, pedig esküszöm sosem láthattak meg a seprűmön átlovagolva az éjszakát. 23 éves vagyok, és jelenleg cukrásznak tanulok. Kacifántos út vezetett erre a pályára, amit hosszú lenne elmesélni, de azt megjegyezném, hogy 9 évig informatikusnak készültem…
Tavaly novemberben találkoztam először a bonbonkészítéssel, és nagyon megtetszett. Mikor hazaértem, a páromnak csak erről tudtam beszélni órákon át, ő pedig mosolyogva hallgatta, hogy új szerelemre találtam. Azóta nem tudom abbahagyni a „csokizást”. Olyannyira, hogy itthon is nekiálltam kísérletezni - a család nagy örömére. Mindig újabb és újabb ötleteken agyalok, hogy hogyan lehetne még jobbá tenni a tölteléket, amit a csokiba teszek. Earl-grey tea, szarvasgomba, vagy bazsalikom. Ez csak pár íz azok közül, amiket saját magam fejlesztettem szinte tökéletesre. A felszerelésem, amivel dolgozom, szép lassan gyűlt össze. Először lábosban, mikróban melegítettem a csokit a megfelelő hőfokra, hogy szép csillogó legyen, most pedig egy kis, kétrészes csoki melegítővel dolgozom, de álmom, hogy egy igazi profi temperáló gépet kaparintsak a kezeim közé. A világ egyik legjobb csokijával dolgozom, ebből nem voltam hajlandó engedni már a kezdetektől fogva. Ez nem más, mint a Callebaut.
Lelki társam és legnagyobb bíztatóm ebben a vállalkozásban nem más, mint a kiscicám Mojszi. Ő mindig ott van a lábam alatt, amikor alkotok, és kritikus szemmel vizslatja készülő műveimet. Persze azért a párom sem hagy cserben, de őt kicsit nehezebb rávenni, hogy segítsen, mert lusta teremtés, de a véleményére mindig számíthatok és igen nagy becsben tartom.
Sosem voltam nagy csoki evő, sőt a bolti csokikért egyáltalán nem rajongtam. Ennek ellenére én és a csoki egymásra találtunk, ma már el sem tudnám képzelni, hogy meglegyek nélküle. Mondhatni a csoki a szenvedélyem, a hobbim és a munkám is. Ráadásul megunhatatlan, mert minden nap tanulok új dolgokat. A legnagyobb cél hogy eljussak egy olyan szintre ahol minden eszköz a rendelkezésemre áll, hogy a legfinomabb és egyben legszebb ehető alkotásokat hozzam létre. A csokiban sokféle kreativitásom kiélhetem, és ez az amit a leginkább élvezek. Itt nem csak a külső számít, hanem a belső is…
Természetesen kellett valami, ami ösztönöz a folytatásra és ezek a vélemények. Egyre több sikerélmény ért, ahogy ismerőseimnek és az ő ismerőseiknek adtam a csokikat. Ma már a barátaim csak hozzám fordulnak, ha csokit akarnak ajándékozni, vagy ha esetleg ők maguk dézsmálnának.”
 
 
 
 
 
 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr232487196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.