„Kell a ketchup és a mustár,
Tányérunk, ha zsíros hús tár.
Midőn a szaft bélre lecsap,
Jön a mustár, jön a ketchup,
S együtt semleges pH-juk
Miatt bélen nem lesz má' lyuk.
Víg az élet, áll most a bál,
Aki magyar, mustárt zabál!”
Tányérunk, ha zsíros hús tár.
Midőn a szaft bélre lecsap,
Jön a mustár, jön a ketchup,
S együtt semleges pH-juk
Miatt bélen nem lesz má' lyuk.
Víg az élet, áll most a bál,
Aki magyar, mustárt zabál!”
- Írta Frady Endre verse
Endrével való kapcsolatom zsenge még, de gyümölcsöző: a múlt heti brassói recepthez küldte el kommentben Gyomortöffenés című, örökbecsű költeményét, én pedig kihasználva az alkalmat kértem tőle valamit a mustárról is – ő pedig postafordultával írt egyet! Egyébként itt szeretném bevallani, hogy a ZSÍRZUHANYTÓCSAMARADVÁNY szó megalkotását némiképp irigylem…
A házi vegetára érkezett visszajelzések után úgy érzem, van értelme elöljáróban elmondani, miért álltam neki mustárt készíteni. Valóban, jobbnál jobb mustárokat lehet kapni, ez tagadhatatlan. Miért töltöm ezzel az időmet mégis? Egyrészt, mert kaland: játék, kísérlet, örömforrás. Másrészt így én válogathattam össze az alapanyagokat, tehát pontosan tudhatom, mi van benne. Harmadrészt ily módon egy teljesen egyedi ízvilágot komponálhattam, aminek a később ezzel készülő szószok, pácok készítésénél lesz nagy jelentősége. Én időközben kipróbáltam egy hagymamártásnál, és mindenkinek szívből ajánlom!
