A Két Cica Konyhája

A Napkirály, a kakaó meg a néger, aki legyez

2014.12.13. 17:31
A Napkirály, a kakaó meg a néger, aki legyez

 forró_csoki1.jpg

 

 

 

 

 

A francia királyi udvarban a XVII. század végén, XIV. Lajos uralkodása idején hágott tetőfokára a csokoládé-szenvedély. Nem egyszerűen élvezeti cikk gyanánt fogyasztották: orvosságnak tekintették, mely szinte minden bajban segít. Egyedül a várandós nők számára volt ellenjavallt, nekik is csak azután, hogy az udvar egyik főrangú hölgye fekete bőrű csecsemőnek adott életet, azt állítva, hogy azért történt, mert túlzásba vitte a csokizást… A képmutató királyi udvar pedig nagyvonalúan kiejtette látóteréből az akkoriban szintén divatos fekete bőrű szolgákat, és szabályozta a csokoládéfogyasztást – terhes nők esetében.

 

 

 

Én is nagy rajongója a vagyok a csokoládénak, forró, iható változata nélkül pedig el sem tudom képzelni a telet, Párizst pedig semmiképpen. Ilyentájt ott szinte csontig hatol a nyirkos hideg, sokkal nehezebb elviselni, mint a hazai telet. Ezért néhány éve Párizsban élő anyai barátnőmmel, Jutkával, miközben egyik múzeumból a másikba mentünk, és igyekeztünk maximálisan kihasználni azt a hetet, amit ott töltöttem, elhatároztuk, hogy megkeressük Párizs legjobb forró csokoládéját. Tervet készítettünk, utána olvastunk, a patinásnál patinásabb kávéházak mit hirdetnek saját forró csokoládéjukról (hiszen mindenki az egyetlen eredeti, legjobbat készíti, ugyebár). Időt és pénzt nem kímélve, naponta több csésze forró csoki elfogyasztása után az Angelina kávéház mellett tettük le a voksunkat. Az utolsó körben a Ladurée volt a másik esélyes, de végül hígnak találtatott (két másik évben, hasonló portyáink során azonban elnyerte tőlünk a Legjobb Macarone díját csokis és pisztáciás kategóriában, valamint a Legjobb Tarte Tatin címe is az övék lett). A Tökéletes Forró Csokoládé azonban minden kétséget a kizáróan az Angelinában készül.

 

 

 

 

 

 

 

 

Jutka (aki hivatásából eredően a francia történelem, illetve művészettörténet avatott és alapos ismerője), előbányászott nekem egy udvari receptet a XVII. századból – ez alapján készült a saját receptem, ezt szeretném most veletek megosztani. Előre jelzem: másfél deci felér egy kiadós vacsorával!

 

 

 

 

 

Hozzávalók (4 adaghoz):

 

 

 

 

200g minimum 80%-os kakaótartalmú fekete csokoládé

4 tojássárgája

4 ek. virágpor

6 dl víz

méz és tejszínhab a tálaláshoz

 

 

 

 

 

Vízgőz fölött egy tálban felolvasztjuk a csokoládét, felengedjük vízzel és homogenizáljuk. Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a négy tojássárgáját, és felfőzzük. A tűzről levéve belekeverjük a virágport, csészékbe öntjük és tálaljuk. Fogyasztás előtt tesszük bele a mézet és a tejszínhabot, ízlés szerint.

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr607047985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.