A Két Cica Konyhája

Egy kellemes meglepetés: a Bárkert Bistro új élete

Egy kellemes meglepetés: a Bárkert Bistro új élete

bmenu2.jpg

Tengeri süllőfilé batátapürével és vajas patisszonnal

Mivel a negatív élményeimről nem szoktam cikket írni, korábban nem olvashattatok nálam erről a helyről, bár volt két nekifutásom korábban, mikor alkalmam nyílt (volna), hogy megszeressem.

Kicsit régebbről kezdem: évtizedekig a Vízivárosban laktam, és gyakran jártam a Várkert Bazár környékén, mely akkor elhanyagolt, reménytelen állapotában is csodás épület volt. Mindig fohászkodtam azért, hogy visszakapja eredeti fényét, és új életet leheljenek bele.

barkert5.jpg

Mikor ez megtörtént, a viszontagságos felújítás és az átadások sorozata ellenére nagyon szurkoltam, hogy végre jó dolgoknak, maradandó élményeknek adjon otthont ez a „szívemcsücske” épület. Az első látogatásom az étteremben esett, és nagy csalódást okozott: eredendően nem értek egyet azzal, hogy a fine dining filozófiáját a hétköznapi táplálkozás szintjére butítsák, de ha ez az eredeti ételművészetet megillető árakkal jár együtt, kifejezetten idegesít – és a Bárkert sajnos kezdetben ezen a tévúton járt. Később részt vettem egy rendezvényen is, mely során nem javult a róla alkotott véleményem.

2018-ban új tulajdonos vette át az irányítást: Zámbó Laurával és az új koncepcióval nemrégiben nyílt alkalmam megismerkedni. Laura vendéglátós családból származik, szakmai tudását Olaszországban tökéletesítette, de láthatóan mindezt egy nagyon egyéni, számomra nagyon szimpatikus módon integrálta. Az eredmény egy csodás tér, mely nagyszabású volta, belmagassága ellenére otthonos és barátságos, és egy remek, megfizethető, kiváló minőségű konyha.

Laura remek háziasszony, így nem egész fogások kerültek az asztalra, hanem a téli étlap újdonságait felvonultató kóstolófalatok. Minden ételnek elmesélte a történetét, beszélt a beszállítók felkutatásáról, a velük való kapcsolatról, és bemutatta a séfet, Rusvai Attilát is, akivel megvalósították álmát, ezt a kívül-belül szerethető bisztrót.

bmenu.jpg

A felszolgált fogások közül a két abszolút kedvencem a Tengeri süllőfilé batátapürével és vajas patisszonnal és a Kecskesajtos sütőtök gratin szarvasgombával – ez utóbbit bármikor, bármely napszakban meg tudnám enni. A vacsora fénypontja persze a túrógombóc volt, tényleg tökéletes kivitelben, klasszikusan, cukrozott tejföllel meglocsolva.

barkert3.jpg

A süteménypult előtt elhaladva nem tudtam megállni, hogy ne vizsgáljam felül a tartalmát, és nagyon biztatónak találtam, hogy a sütemények is egyedi felfogásban készülnek – emiatt éreztem igazán nőiesnek a bisztró koncepcióját. Imádom a tortákat, így ujjongva észleltem, hogy itt még a krémest is kör formába rendezték. Szerencsére még belém fért egy kóstoló: nemcsak a készítés módja formabontó, maga a sütemény is egy kicsit másképp készül – engem egy portugál édességre, a fofos de belasra emlékeztetett.

barkert.jpg

A csodás belső teret maximálisan kihasználják: tartanak jóga brunchot, árventi koszorú készítő workshopot, de koncerteket is. A programokról a weboldalukon olvashattok, itt megtaláljátok a teljes étlapot is, árakkal.

Csak ajánlani tudom a Bárkert Bistro kipróbálását: betérni ide önmagában élményszámba megy, a remek vendéglátás pedig a ráadás.

Fotók: Balkányi László, Bárkert Bistro, Bezselics-Békési Ildikó

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr7015347716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása