A Két Cica Konyhája

Szerethető ételek dióhéjban

Szerethető ételek dióhéjban

20171103_121030.jpg

Az alábbi írás a Lapcom Gasztro magazinjában jelent meg anno - akkor írtam, mikor először kipróbáltam a 21 Magyar Vendéglőt, mely azóta családi kedvenccé is vált nálunk. Nem is tudtam, hogy egy hónapban "születtünk" - az étterem most ünnepli megnyitásának 10. évfordulóját. Első élményeim felelevenítésével kívánok hát boldog születésnapot, és még sok sikeres évet!

Manapság az éttermek tervezésénél egyre több figyelmet fordítanak a dizájnra, az egyediségre, ami dicséretes törekvés, de nem mindig jó, ha egy éttermet a elsősorban a dekoráció miatt jegyzünk meg.

A Budai Várban található 21 Magyar Étterem kiváló példája annak, hogy lehet korszerű, szerethető, bensőséges egy étterem különleges belsőépítészeti elemek nélkül. A hely különlegessége éppen az, hogy első látásra ingerszegénynek tűnik: egyszerű, de elegáns faburkolat a falakon, hasonló színű, fa fonatos bútorokkal. De néhány perc itt tartózkodás után kezdi megmutatni magát a lényeg: a kis teret dobogókkal tagolták, és kis idő után szinte felragyog az egyetlen, ám tökéletes dizájelem: a minden asztaltól látható, üvegfalakkal határolt, a vendégtérből átlátható konyha. Itt valóban az ételeké a főszerep, a vendég pedig a megnyugtató hangulatú, biztonságot sugárzó, bensőséges térből figyelheti, hogy készül az általa megrendelt fogás: mintha egy dióhéjban pihennénk meg.

Az ételek a magyar gasztronómia legjavát képviselik, de nem „a mama konyhája” stílusában, inkább a polgári jólét fogásait látjuk visszaköszönni a tányérokon.

Az ebédünk is a nagystílű egyszerűség jegyében telt:

Előételnek paszternák-krémlevest választottunk, ropogós libatepertővel megbolondítva.

Főételnek egy húsos és egy húsmentes fogás is került az asztalra: egy ludaskása libazúzával, libaszívvel és grillezett kacsamájjal, és egy céklarizottó grillezett kecskesajttal: mindkettő kerek, jóízű, önmagáért beszélő fogás volt.

Desszertnek somlói galuskát kértünk, ami a többihez képest szokatlanul nagy adag volt, és rétegezve tálalták. Talán kicsit túl sok tejszínnel, de ez valóban ízlés kérdése.

Aki a Fortuna utcában jár, érdemes betérni: igazi, üdítő, klasszikus pihenő a különlegességekbe hajszolt magyar éttermek sorában.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketcicakonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr6015358492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.