Imádom a Tarte Tatint, de még sosem sütöttem - és most sem fogok, de egész nap az a semmihez sem hasonlítható karamellszirup jár az eszemben, ami a formából való kiborítás után frissen a tányérra csordul. Bizarr lenne, ha most a szilvarengetegben elkezdenék almák után kotorászni, és vélhetően megakasztaná a napi munkamenetet. De sütit kívánok, sőt, sütni kívánok, ezt határozottan érzem. A konyhapulton a könyökömnek sincs hely, és minden szilvában úszik, úgyhogy kitaláltam egy nagyon innovatív szilváslepényt: jobb meggyőződésem ellenére konyhakész leveles tésztából fogom elkészíteni. Irány tehát a SPAR (ez van a legközelebb), és fél óra múlva már elégedetten csoportosítgatom a szilvákat a tortaformába - ennyi helyet tudtam maximum kiszorítani az asztalon, a sütő viszont üres - minden a sütés mellett szól! A végeredményt látva és kóstolva elmondhatom, hogy jobban nem cselekedhettem volna: csinos lett, olyan igazán nyálcsorgatóan szép, és rendkívül finom. És remélem, rövid élete során boldognak is érezte magát, ugyanis négyen kb. 13 perc alatt jártunk a végére. De kívánhat ennél szebb halált egy szilváslepény?

 

 

Kb. 25 dkg érett, de nem puha szilva

Egy maroknyi barnacukor (női kézzel mérve)

1 kávéskanál őrölt fahéj

3 cl szilvapálinka

2 lap levelestészta (készen kapható)

 

A cukrot egyenletesen eloszlatva beszórjuk a sütőforma aljába, és meghintjük fahéjjal. A félbevágott szilvákat a vágott felükkel felfelé szépen, esztétikusan elhelyezve beletesszük, ügyelve, hogy szorosan egymás mellett helyezkedjenek el. Bespricceljük a szilvapálinkával, majd dupla rétegben befedjük a levelestésztával. A tésztát megszúrkodjuk, hogy a gyümölcsből kisülő lé el tudjon párologni, és 200 fokon addig sütjük, míg a tészta megpirul, a cukor pedig karamellizálódik az alján (35-40 perc). A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd kiborítjuk a szervírozó tálra, és azonnal fogyasztjuk