Történt ugyanis, hogy a múlt szerdán, éjszaka, napi energiáim utolsó martalékának mobilizálásával sütöttem egy tepsi mákos sütit, amit el akartam vinni valaki(k)nek reggel ajándékba. Mikor kisült, kitettem a konyhapultra hűlni, miközben a konyhaasztalnál dolgoztam (laptop), a pultnak háttal. Egyszer csak olyan hangos dorombolásra lettem figyelmes, hogy még a rezgése is elért. Hátra nézve lesújtva azonosítottam a mérhetetlen öröm forrását: Léna cica a kihűlőben lévő fűtőtestet felcserélte a sütivel, és magáról megfeledkezve, a forró tészta tetejére olvadva hevert a tepsiben, és félig nyitott szemmel küldte felém a rendhagyó állapotjelentést: nagyon-nagyon jól van.

 

Mit lehet ilyenkor tenni? Macskát fegyelmezni más körülmények között is reménytelen kezdeményezés, maradt hát a puszi, a simi, majd a kapkodás a fényképezőgép után (hátha elég a fény – sajnos nem volt). Reggel pedig a környékbeli hajléktalanok kaptak egy rendes adag, morzsaporszívóval szőrtelenített mákos süteményt. Mármint a maradékát, ugyanis Léna, miután kihűlt a kerevet, felfedezte, hogy táplálékba ágyazódott, és örömmel falatozott belőle, majd a máktól felélénkülve randalírozott a fáradt hajnali órán lakás szerte. Azóta pedig csak előzetes óvintézkedés (Léni kizárása) után lehet elővenni mákot a lakásban, mert ha csak egy szemet megorront, odaszalad, és agresszíven magának követeli.

 

De nem adtam fel: hétvégén újra megsütöttem, de ezúttal a macskás-mákos összeállítás helyett mandulás-mákos kiszerelésben, amit megfejeltem a Marsbéli bolt étcsokoládés-fahéjas-mézes szilvalekvárjával. A végeredmény kötelezően ajánlott, és nemcsak macskáknak!

 

 

1 bögre liszt

1 bögre barna cukor

1 bögre darált mák

100 g szeletelt mandula

1 cs. sütőpor

4 egész tojás

8 ek. olívaolaj

10 ek. tej

Kb. 150 g szilvalekvár

 

 

A hozzávalókat összekeverjük, és egy olajozott, lisztezett tepsibe öntjük. 3 percig 220 fokon, majd további 20 percig 180 fokon sütjük. Kihűlés után felvágjuk és megkenjük a lekvárral. Tálalás előtt megszórjuk fahéjas porcukorral.