A frigy pont négy évvel ezelőtt, Ádvent első napján köttetett, Ginevra három és fél hónapos korában. Akkor egy boltban vásárolt koszorúval állítottam haza, és legfeljebb arra számítottam, hogy a két cica (akik akkor egy hónapja voltak nálam), idő előtt megfosztja szegényt a díszeitől. Ami végül történt, sosem jutott volna eszembe. Természetesen láttam már korábban tüzelő macskát, de nem babakiszerelésben, így nem ismertem fel első látásra a tüneteket: először csak belekuporodott a koszorú közepébe, aztán dagasztotta, majd elkezdett folyamatosan hozzádörgölőzni, és közben nyifogó hangokat hallatott. Ennél a pontnál elkezdtem gyanakodni, és másnap reggel felhívtam az állatorvost, orvosilag lehetséges-e, amire gondolok. Válasza szerint a szakirodalom tesz rá utalást, de élőben még nem látott ilyet. Végül nem mentünk orvoshoz, mert Gina csak az evés és a legszükségesebb teendők elvégzésének idejére volt hajlandó megválni szerelmétől - a gyertyák meggyújtására is ezt az időt kellett kihasználnom. Hát így töltöttük Ádvent idejét, mígnem eljött a Karácsony, és Ginevra változatlan hévvel átpártolt a frissen illatozó karácsonyfához, megcsalva szegény, szikkadt ádventi koszorút. Azóta minden évben így töltjük az ünnepeket, mert bár a Hölgyek azóta átestek egy ivartalanításon, ezt a jelek szerint nem vették tudomásul...