Megfertőzött a McDonald's - tavaszi kampányuk óta másképp nézek a csalamádéra. Korábban megelégedtem azzal a néhány üveggel, amivel a rokonok megajándékoztak, most viszont ráébredtem, hogy nem ismerem a családi receptúrát, így nem tudnám elkészíteni magamnak, ha kedvem támadna, vagy a szükség úgy hozná. Ráadásul "első kézből" már nem is áll módomban megtanulni, hiszen sem a nagymamám, sem az anyukám nem él.
Kis falunkban időzve szerencsére nem kellett messze menni a megfelelő útmutatásért: második szomszédunk és barátunk, Takács Edit (ő készíti a legjobb csalamádét, amit valaha ettem) bevezetett a falusi csalamádékészítés rejtelmeibe, "mert az adja meg az étel karakterét - mint igazi férfinak a bajusz!". Hát bajszos férfiak nem voltak kéznél, a savanyúság viszont jól sikerült!
Edit csalamádéja
Hozzávalók:
- 1 fej fehérkáposzta
- 2 kg paprika
- fél kg vöröshagyma
- 2-2,5 kg uborka
- 5-6 zöld paradicsom
- 2 dl ecet
- 300 g cukor
- 1 csomag Szilas kapros savanyúságtartósító
- só
A káposztát lereszeljük, a paprikát, a zöld paradicsomot felkarikázzuk, a hagymát vékony szeletekre vágjuk. A nagyobb uborkákat szintén felvágjuk, a kisebb, ropogós darabokat egyben hagyjuk, az egészet egy nagy tálban összekeverjük és enyhén besózzuk, hogy levet eresszen.
A cukorból, az ecetből és Szilas kapros tartósítóból forrázatot készítünk, amivel kétszer forrázzuk le a csalamádét: első forrázat rajta marad, amíg kihűl, utána leszűrjük és újra felforralva ismét leforrázzuk akkor, amikor már üvegekbe kerül. Az üvegeket természetesen kiforrázzuk használat előtt, és sterilizáljuk a fedőket is. Edit celofánnal szokta lekötni.
