Mikor egy ártatlannak tűnő szilvás lepény valóban megmutatja magát...

A blogon megjelenő fotókat a kezdetektől Tóth Milánnal készítjük, és az étel textúráját jól érzékeltető makrofotók mindig a kedvenceink voltak - tulajdonképpen ezek határozták meg a blog képi stílusát. Mi soha nem képzeltünk bele többet, mint ami vizuálisan látható, ezért lepett meg bennünket nemrégiben egy gasztronómiai újságíró által megfogalmazott vélemény, miszerint ez a stílus az ételfotózás tárgykörén belül pornográfnak tekinthető.

Bár jól ismerjük a közhelyszámba menő evés/szex párhuzamot, nem tudtunk mit kezdeni a felvetéssel - én a magam részéről maximum a petting részeként tartom számon -, de nem hagyott bennünket nyugodni a gondolat, ezért a legutóbbi fotózáson megpróbáltunk más szemmel nézni az általam feltálalt ételsorra. Bár a házi mustár és a halpaprikás kifogott rajtunk (a túrós csuszáról nem is beszélve), ebben a szilvás lepényben találtunk némi, a pornóval párhuzamba állítható képi elemet.

Ezek után lehet, hogy nem hiányzik senkinek, de azért a receptet is leírom:

A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 182. OLDALÁN TALÁLOD. 

MEGRENDELHETŐ ITT.