Nagyon szép emlékei fűződhetnek hozzá, ha az esküvőjén is ezt akarta enni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy ez a sütemény nem jó, csak nincs benne semmi különleges, vagy ünnepélyes: egy esős szombat délutánra, mint a tegnapi, például tökéletes volt.
A királyi esküvővel egy időben ennek a tortának a receptjét is közzétették az interneten (akkor én is írtam róla), és azóta többször az eszembe jutott, hogy ki kellene próbálni. Az látható volt, hogy a násznép számára előállított csokis csoda köszönőviszonyban sincs a leírt recepttel, de mikor elkezdtem előkészíteni, már nyilvánvalóvá vált, hogy baj van az arányokkal – még szerencse, hogy kekszből és csokiból mindig van itthon tartalék, mert az előírt mennyiségek betartásával csak egy nagyobbacska keksztallér került volna ki a kezem alól. A 23 cm átmérőjű tortaformát használva így is csak kb. 1,8 cm magas lett, de legalább jó csokis és finom. Az ünnepi receptek közé nem veszem fel, de egy kicsit felturbózva néha azért előveszem – például, ha foglalt a sütő.
