A tradicionális ünnepi elfoglaltságok mellett mindenkinek kialakulnak idővel a saját szokásai: az én esetemben ilyen a Húsvét hétfői piknik. Ez eredendően a locsolás szép hagyományának elkerülését szolgálja, amit zsenge gyermekkorom óta szívemből utálok. Falusi születésű lévén minden vele kapcsolatos ellenérzésem megalapozott: engem már öntöttek le az ágyban fekve egy üveg orosz gyöngyvirág kölnivel, cipeltek ki négyen az udvari slaghoz, és fürdettek meg hideg vízben, spricceltek le szódás szifonnal az utcán az ünneplő ruhában, öntöttek le vödör vízzel hálóingben - sorolhatnám az ezzel kapcsolatos megpróbáltatásokat (a szüleim sajnos nagyon együttműködőek voltak a falubeli legényekkel a hagyományőrzésben). Mikor végre kezembe vehettem az irányítást, az első számú szabállyá vált, hogy Húsvét hétfőn nem megyek haza. No de mit csináljak, hogy azért ne váljon ez a nap teljesen érdektelenné? Egy német barátnőm mondta, hogy náluk Húsvét hétfőn forrásvízben mossák meg az arcukat a lányok, hogy szépek maradjanak - így jött létre az első piknik, a visegrádi Kán-forrásnál, ahova persze tele hátizsákkal mentünk, mert azt hittük a térkép alapján, hogy borzasztó messze van. Szépen megmosakodtunk, megtöltöttük a kulacsainkat, aztán visszafelé az arborétum melletti réten leheveredtünk falatozni: előkerültek a könyvek, újságok, s végül ott töltöttük az egész napot. Ez most már évtizedes hagyománynak számít, és én hóban-szélben-napsütésben kirándulok ezen a napon, a többiek pedig aki bújt-aki nem alapon követhetnek. Az idén a meteorológusok jól rám ijesztettek, ehhez képest ragyogó napsütésben indulok útnak. Mivel rövid kirándulásra számítottam, nem készítettem túl sok "elvihető" ennivalót, ezért gyorsan utánanéztem a neten, hol lehet kiegészítést szerezni.
No, két helyet találtam: a régi Síházban, ami most Normakert vendéglő, komplett piknik kosarat lehet szerezni pokróccal, két személyre - ez jó hír azoknak, akik egy erdei sétát preferálnak Makkosmária felé. A másik a Fruska a Kopaszi Gáton a dunai szelet kedvelőknek. Én bepakoltam a maradék sonkát, a kalácsot és egy kis sütit, most a Szentendrei sziget északi csúcsára veszem az irányt - remélem, nem ér ide a hó (Kiskőrösön esik), mielőtt mindent megeszünk!
Képekkel csak a tavalyi piknikről szolgálhatok, de azok legalább szépek:
Fűszeres kenyértorta csirkemellel töltve
Tojáskrém medvehagymával és szerecsendióval
Kétrétegű brownie fekete és fehér csokival
