A pasta carbonara állítólag a szegények eledele volt (carbonara = szénégető), nálam most néhány napos távollét után a hűtőben fellelhető alapanyagokból készült el. Az eredeti változatban állítólag nincs tejszín, és a tojássárgáját nyersen a tányér aljára ütik, erre tálalják a forró tésztát, és főzővízzel keverik ki. A spenót most csak azért került bele, mert volt még egy kicsi a dobozban, ami salátának kevés lett volna. Szóval: ez az én változatom, és figyelem! Szénné égetni nem ér!

Hozzávalók (4 adag):

400 g durumtészta (ez esetben penne)

200 g friss spenót

400 g tejszín

2 gerezd fokhagyma

2 evőkanál olaj

200 g húsos szalonna, kockákra vágva

4 tojás sárgája

100 g reszelt parmezán

só, bors, csili, szerecsendió

kevés főzővíz

A tésztát lobogó vízben, kevés sóval feltesszük főni - a csomagoláson olvasható utasítások alapján készítsük el „al dente” állagúra. A tejszínben simára keverjük a tojássárgáját. Közben egy serpenyőben az olajon megpirítjuk a szalonnát. Ha elkészült, beletesszük a zúzott fokhagymát, a parmezánt  és a spenótot. Sózzuk, borsozzuk, egy leheletnyi csilivel és szerecsendióval ízesítjük, majd belekeverjük a tojásokkal elegyített tejszínt és levesszük a tűzről. A kifőtt tésztát leszűrjük, és néhány evőkanál főzővízzel együtt a mártáshoz adjuk. Azonnal tálaljuk.