Nem „gingerbread”-ről, azaz mézeskalácsról lesz szó: ez egy hagyományos kelt kalács, a múltkor már jól bevált sáfránnyal és a tésztához kevert, apróra vágott, cukrozott gyömbérrel. Isteni teával, forró csokival, tejeskávéval – egy behavazott, hideg hétvége nélkülözhetetlen tartozéka.

Hozzávalók:

500 g liszt

20 g élesztő

késhegynyi só

1 egész tojás + 1 tojás szétválasztva

3 deci tej + 1 deci az élesztő felfuttatásához

1-2 szál sáfrány

5 teáskanál cukor

50 g olvasztott vaj

50 apróra vágott kandírozott gyömbér

A 3 deci tejet elkeverjük a cukorral, beletesszük a sáfrányt és felmelegítjük (én egy kicsit hagytam állni, hogy szép sárgára színezze a sáfrány). További 1 deci tejet felmelegítünk, belemorzsoljuk az élesztőt, és felfuttatjuk. 

Az 500 g lisztbe belekeverjük az 1 deci langyos tejjel megkelesztett 20 g élesztőt, késhegynyi sót, 1 egész tojást és egynek a sárgáját, valamint az 5 teáskanál cukorral elkevert 3 deci sáfrányos langyos tejet, hogy jó gyenge tésztát kapjunk. Jól kidolgozzuk, míg szép sima lesz és hólyagokat vet. Ekkor részletekben lassanként beleöntjük az 50 g olvasztott, langyos vajat (ettől lesz foszlós a kalács), és újból simára dolgozzuk. A kandírozott gyömbért a végén keverjük hozzá – nagyon apróra kell vágni, akinek nincs hozzá türelme, darálhatja is. Tetejét kissé meglisztezzük, és meleg helyen lassan megkelesztjük (legalább 45 perc, jól meg kell keleszteni, mert különben sütés közben megreped). Sütőpapírral kibélelt formába (vagy tepsibe) tesszük, a tetejét megkenjük a felvert, megmaradt tojásfehérjével, és 160 fokos sütőben megsütjük – kb. 30 perc alatt készül el.