A múltkori oldalas után most itt egy karaj, és egy újabb pác fokhagyma, és a hagyományos összetevők nélkül. Sokáig hanyagoltam a disznóhúst, de az utóbbi időben egyre-másra eszembe jut, ezért születnek hozzá ezek az új megoldások – melyek nyilván csak az én konyhámban számítanak újszerűnek: engem is elért a tél végi nyavalygás, amit egzotikus vidékeken forgatott főzőműsorok bambulásával próbálok orvosolni. Az eredmény pedig a karajon látszik meg elsősorban, mert kipihentebb nem leszek tőle, viszont nagyon élvezem a saját főztömet. Érdemes kipróbálni, mert nem visz felismerhetetlenül messze a megszokott ízvilágtól: ennyi változatosság valóban gyönyörködtet…

Hozzávalók:

4 szelet csontos karaj

A páchoz:

6 evőkanál gyömbéres csiliszósz

6 evőkanál olaj

1 evőkanál szirupos narancshéj

2 evőkanál osztrigaszósz

1 grape fruit leve

1 lime leve és ½ kávéskanálnyi reszelt héja

só

A húst besózzuk, és 10 percig állni hagyjuk. Összekeverjük a páclét, és beleforgatjuk a karajszeleteket, majd egy légmentesen záródó dobozban 2-3 órára a hűtőbe tesszük (ez az idő lehet hosszabb, de maximum egy éjszakát javaslok).

Elkészítéskor a lecsöpögtetett hússzeletek mindkét oldalát átsütjük egy forró serpenyőben, majd tűzálló tálba fektetjük őket. Ráöntjük a páclevet, és lefedve, előmelegített 160 fokos sütőben, kb. 20-25 perc alatt készre sütjük (én félúton egyszer megfordítottam a karajszeleteket).

Salátával, grillezett zöldségekkel tálaljuk.