Rólunk, magyarokról elmondható, hogy „levesesek” vagyunk: minden nagyobb étkezést ezzel kezdünk, és nem véletlenül válnak pillanatok alatt sikeressé az egymás után nyíló levesbárok sem: egy tartalmas, ízgazdag levessel és egy szendviccsel vagy pirítóssal egy napközbeni étkezés is kiváltható.
Én a világon a legjobban a leveseket szeretem, számomra nem egyszerűen étel: az otthon-élmény szerves része. Mindig van legalább kétféle a hűtőben, és mikor hazaérek, az első dolgom, hogy levest egyek: a hétköznapokon mindig ez a vacsorám. Ezen a ponton szokott megbukni nálam minden, nyers koszton alapuló diéta – ha nem ehetek levest, nem jó a közérzetem.
Most, a hideg hónapok előszobájában érdemes eltenni a következő két receptet, és elkészíteni valamelyik változatot: én zöldségeset havonta egyszer főzök egész évben, általában egy havi adagot, csirkéset pedig a téli hónapokra. Így nincs unalmas leves vagy főzelék, de a ragukhoz, pörkölthöz, vagy a rizottóhoz is ezt használom. Adagonként, műanyag dobozba téve le lehet fagyasztani, és a főzés előtti este egyszerűen kiveszem a hűtőből. Akinek kisebb a hely a mélyhűtőjében, szánjon rá egy kicsit több időt, és lassú tűzön forralja el a levet: így egy koncentrátumot kap, amiből kevesebb is elég egy főzéshez, így kisebb csomagoknak kell majd helyet találnia.
Az a híres alaplé,
ami minden valamirevaló leves receptben ott tündököl! Valójában nagyon egyszerű dolog, bár belátom, az elkészítése több munkával jár, mint feloldani egy leveskockát, viszont tartósítószer mentes, és sokkal finomabb, egyedibb ízt ad leveseinknek. A két legegyszerűbb változat a zöldség és a csirke alaplé, melyek a következőképpen készíthetők (érdemes nagyobb mennyiséget főzni belőle egyszerre, ezért egy 10 literes fazékra lesz szükségünk).
Szöveg és recept: Bezselics-Békési Ildikó
Fotó: Tóth Milán Photography
A fotók illusztrációk a Két Cica Konyhája archívumából. Fotós: Tóth Milán / tothmilan.hu
