Vékony, roppanós tészta, szaftos, jó tartású, szépen szeletelhető citrusos almatöltelék.
Szerdán írtam a Bázakerettyei Bonne Chance hotelről, és arról a világbajnok rántott húsról, amit náluk kóstoltam. A bejegyzés fogadtatása tényleg felülmúlta a várakozásaimat, és a téma folytatásért kiált. Tegnap felraktam a blog FB oldalára a vacsoramenü fotóit, és szavazásra bocsátottam: amire a legtöbben szavaztok, annak a receptjét elkérem és közzéteszem. Nos, a legnagyobb érdeklődés a rántott hús mellett az almás pite iránt mutatkozott, ezért most ezekről írok bővebben.
Az itt felsorakoztatott ételsor, bár kifinomult, szépen tálalt költeményekből áll, régi zalai ételeket idéz, és összességében véve azokat a házias ízeket, amelyek már a vidéki portákon is elvétve készülnek. Az étterem megálmodói, Csilla és Gábor úgy döntöttek, megmutatják a világnak, hogy a zalai konyha méltán híres és felveszi a versenyt az ország bármely régiójával. Szívügyünknek tekintik, hogy megmutassák a régi zalai ételeket, némelyiket újrafogalmazva, kicsit könnyedebb interpretációban.
Éttermük alapelvei: zalai ízek, ínyencségek, házias alapok. Friss, helyben termelt, vagy környékbeli termelőktől vásárolt alapanyagokat használnak, saját fűszerkertjük van, a lekvárokat maguk főzik, valódi, zalai méz kerül az asztalra, a savanyúságokat helyben, hordóban savanyítják, és száműzték a fagyasztott termékeket a konyhából. Bár a receptek klasszikus alapanyagokra épülnek, elkészítésüknél szem előtt tartják az egészséges táplálkozás alapelveit.
Ezt a küldetést szépen reprezentálja a következő ételsor:
Abált sertésnyelv tormás alma chutney-val: nagyon egyszerű, mégsem hétköznapi fogás. A sertésnyelv finom, porhanyós, érezhetően enyhén fűszerezték az abáló lét, így nem nyomja el hús ízét. A chutney nem az indiai konyhából ismert fűszerbomba, inkább gyümölcsös, és szépen harmonizál a hússal. Szeretem azokat a fogásokat, ahol jól érvényesülnek a természetes alapízek, és csak annyi csavar kerül bele, ami egyedivé teszi -ez ilyen volt.
Savanyú tüdőleves fürjtojással: számomra újdonság volt ez a leves - a szalontüdő a paraszti konyhára egyszerűsítve. Bár általában bizalmatlan vagyok a belsőségekkel, ez még pont belefért a nyelv után a tűrés tartományba.
Rántott pontyfilé hideg tökmagolajos burgonyasalátával: hogy mondja a közhely - egyszerű és nagyszerű? Nos, ez pont olyan volt. Jóízű, frissen fogott hal, roppanós panír, zsenge saláta, és az egészet fátyolszerűen bevonja a tökmagolaj, ami itt szintén tájjellegű összetevőnek számít. Én különösen szeretem, mivel pirított tökmagból csinálják, így nagyon telt, összetett ízt kap, ami kiteljesíti a legegyszerűbb fogásokat is.
Fehérboros-kakukkfüves tejszínes nyúlragu dödöllével, tejfölhabbal: ezzel a fogással kapcsolatban tartozom egy vallomással... Én csak a dödöllét kóstoltam tejfölhabbal, mert nem eszem nyulat (ahogy őzet, vagy bármilyen más állatot sem, akivel egyébként barátkozni szoktam). De ebben a fogásban az igazi sláger a dödölle, ami finom porhanyós, "krumplis" (nem fojtós, tömött, lisztes), asztaltársaim pedig biztosítottak róla, hogy a mellé tálat nyúlhús is tökéletes volt.
Bonne Chance rántott hús egy-két csavarral: hát íme, a híres rántott hús, aminek titkára oly sokan kíváncsiak. De milyen a jó rántott hús? Első számú meghatározója természetesen a hús,amit bepanírozunk: borjú frikandó, felsál, de a sertés nemesebb részei is tökéletesen megfelelnek, csak mindenképpen friss, zsírmentes húst válasszunk. Nekem nagyon tetszett itt, hogy nem klopfolják papírvékonyra a szeleteket, így marad "teste", jobban ki lehet élvezni a szaftosságát. A másik meghatározó elem a panír, melynek alapja a jó zsemlemorzsa. Itt ehhez nem nehéz hozzájutni, hiszen minden nap helyben sütik a friss zsemlét. Már akkor tudtam, hogy "megtaláltam az igazit", mikor beleszúrtam a villámat: a panír felülete egy pillanatra ellenáll, majd roppan, a puha húsba pedig már belecsúszik a villa, és a szúrás mentén kiserken a húslé...A panír összetétele ízre hagyományos, a "csavar" a készítés technikájában keresendő, de ezért még nekem is vissza kell mennem, hogy megtanuljam.
Viszont itt van a másik áhított recept, a tökéletes, házi almás pite, ami Gábor anyukájának házi specialitása. Két nagyon vékonyra nyújtott, omlós tészta között szaftos, jó tartású, szépen szeletelhető, citrusos almatöltelék...
Bonne Chance almás pite vanília fagylalttal
A tésztához :
35 dkg liszt
15 dkg zsír
1 egész tojás,
1 tojás sárgája
késhegynyi sütőpor
csipet só
2 evőkanál cukor
A hozzávalókat összegyúrjuk, egy órára hűtőbe tesszük.
A töltelék :
1,5 kg alma
2 db citrom reszelt héja
2 db citrom leve
25 dkg kristálycukor
fahéj ízlés szerint
10-15 dkg zsemlemorzsa
10 dkg mazsola
Az almát meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük, összekeverjük a cukrot, fahéjat, citromlevet és citromhéjat, pároljuk. Amikor levet enged hozzáadjuk a mazsolát, még 5 percig pároljuk, végül belekeverjük a zsemlemorzsát.
A tésztát elfelezzük, kinyújtjuk, egyenletesen elsimítjuk rajta az almatölteléket, majd rátesszük a tészta másik felét, tojásfehérjével megkenjük, 180 fokos sütőben szép pirultra sütjük. Amikor kihűl felszeljük, porcukorral meghintve tálaljuk.
Mint a fent leírtakból kiderül, a jó rántott húshoz és a tökéletes almás pitéhez egyaránt kell a tartósítószermentes, ropogós, friss zsemlemorzsa. A zsemlemorzsához pedig kell a jó házi zsemle: egy receptet találtam a Bonne Chance honlapján ITT, de az a legjobb megoldás, ha helyben tanuljuk meg a készítését. Mint a fenti képgaléria tanúsítja, mi remekül éreztük magunkat, miközben kisültek a reggeli péksütemények. Az augusztus végén induló, két napos kenyérsütő tanfolyamok hasonló élményeket tartogatnak. Még lehet jelentkezni, ITT találtok ezzel kapcsolatban információt.
Vasárnap pedig még jövök egy bejegyzéssel arról, mivel tölthetitek az étkezéseken kívüli időt, ha idelátogattok!
Fotók: Szabó Miklós
