A köznyelvben a kutya vacsorája a dolgok bizonytalanságának fokmérője – hát nálam nincs biztosabb, mint a macskák tápláléka, mint ahogy a Két cica konyhájától ez el is várható. Ne is tegyétek fel a kérdést, válaszolok: igen, főzök a macskáknak is. Jó, néha megnyitjuk a macska McDonald’s-t, azaz kapnak valami finomat a Fressnapfból, de a bázist a házi koszt adja. Nem „emberkaja”, vannak cicareceptek: olyan ételek, ami jót tesz nekik, és hajlandók is elfogyasztani (a macskák finnyásak, ugyanis).
Ma pedig mindennél biztosabb, hogy külön gondoskodásban lesz részük: négy évvel ezelőtt ezen a napon hoztam haza Ginevrát és Lénát, még mint kicsi, reszkető, két hónapos nyirvákológépeket (ikercicák ugyanis, pontosabban testvérek, de csak ketten voltak az alomban). Egy pici cicát kézbe venni, szeretgetni, simogatni olyan megindító, boldog élmény, mint egy kisbaba, és pont olyan nosztalgiát ébreszt, mikor a fenséges, ragyogó szőrű, izmos macskahölgyekre nézve rágondolok. De akkora örömöt okozott látni a fejlődésüket, a személyiségük kibontakozását, megélni, hogy hangolódnak össze velem, hogy nem kívánom vissza a babakorukat. A nagy ijedtség egyébként nem tartott soká: egy napig még sírtak étlen-szomjan a kanapé tetején a mamájuk után, aztán nagy hirtelen megvacsoráztak, megrázták magukat, beköltöztek a radiátorra – és azóta én lakom náluk...
Almazselében főtt csirkemell
Hozzávalók:
1 egész, csontos csirkemell
2 hámozott, közepes alma
1 fej hagyma
pici só
Az almát, a hagymát és a csirkemellet a sóval feltesszük főni annyi vízben, hogy éppen ellepje. Mikor a hús megpuhult, kivesszük, és egy vágódeszkán hagyjuk kihűlni. A főzőléből a hagymát kidobjuk, az almát pedig összeturmixoljuk a csontlével. A húst lebőrözzük, lecsontozzuk, és egy villával szálakra szedjük, majd visszatesszük a pépesített almazselébe. Jól zárható műanyag edénybe tesszük és lehűtjük. Az alma a csontlétől bezselésedik, és jó levegőzáró réteget képez a hús felett, ami így jobban eláll, szép fehér és szaftos marad.
