Minden vendégváró ünnepre szoktam készíteni valamilyen apró kávédesszertet - most a trüffel mellett döntöttem. A krémek kavargatása közben elgondolkodtam rajta, hogy egy ilyen nemes, finom desszertnek miért van ilyen csúf kis neve: trüffel. Röff. Utánanéztem - meglepett, de van köze a disznókhoz!
A trüffel német szó jelentése szarvasgomba (melyet tradicionálisan disznókkal keresnek, manapság kutyákat is betanítanak erre a célra), de a csokoládébonbonokra is "ráragadt" a kifejezés. A kicsi, rücskös golyócskák hasonlítanak a szarvasgombára, másrészt állítólag szorosabb köze is van egymáshoz a két dolognak: régen a szarvasgombát konyakban vagy portóiban tartósították, majd miután a gombát kivették belőle, a megmaradt alkohollal kis desszertcsokoládékat töltöttek.
Az én desszertem trüffel, de nem gurul és nincs tortába zárva: szerettem volna úgy használni a krémet, ahogy igazán „megmutatja magát”- csak önmagában. Ezért készült ez a mini desszert az ünnepek tiszteletére a délutáni kávé mellé, de egy túl kiadósra sikerült ebéd után is isteni, mikor már nem csúszik le olyan egyszerűen a tortaszelet.
A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 202. OLDALÁN TALÁLOD.
MEGRENDELHETŐ ITT.
