Lénát a konyhából sem könnyű kicsukni, az udvaron pedig csak folyamatos táplálással lehet távol tartani a munkadaraboktól.
Nem vagyok az éttermi halászléfogyasztás nagy híve, mivel tipikusan azon ételek közé tartozik, amiről a végeredményt látva nem tudhatjuk, mi került bele. Boltban kapható halászlé alapot (hal sűrítményt) sem veszek, hasonló okokból.
Marad hát a megbízható rokonok-barátok főztje, de a legbiztosabbnak az tűnt, ha nekiállok én magam. Nem gondoltam, hogy ekkora munka tökéletesen elvégezni a feladatot, de mindenképpen megéri. Én 15 kg hallal indítottam: más kezdőknek ezt nem javaslom, mert másfél nap kellet hozzá, hogy a végére járjak, viszont fél évre való alapanyagot fagyasztottam le utána.
„Halászléfőzés tekintetében az elmúlt nyáron estem át a tűzkeresztségen: a családunkban ugyanis a férfiak e tudomány letéteményesei, mivel szorosan összefügg a horgászsporttal. Emiatt mindig körüllengte egy kis misztikum a folyamatot, és számomra most jött el az ideje, hogy lerántsam róla a leplet. A Szigetközben nőttem fel, ahol nem nehéz halhoz jutni – ellentétben Budapesttel. Mivel hosszú évek után először a nyár nagy részét otthon töltöttem, felébredt bennem az igény a hagyományos, falusi foglalatosságok iránt. Mondtam is a szomszéd Lacinak, aki nagy horgász és halászléfőző bajnok (nem mellesleg rokon és pótapuka), hogy gondolkodom a halászléfőzésen. Másnap hozott nekem egy kis hozzávalót, hogy ne csak gondolkodjak, cselekedjek is. Majdnem elájultam, mikor megláttam: több mint 15 kiló hal tornyosult tálakban a kerti asztalon – megtisztítva, szerencsére. Laci nagyon figyelte a hatást, és nem csalódott: valószínűleg egész nap azon nevetett. Még gyorsan megkértem, hogy vegyük át a leckét, mielőtt visszamegy horgászni, hogy is készül az igazi, szigetközi halászlé. Elmagyarázta, aztán huncut mosollyal kellemes főzést kívánt, és magamra hagyott a problémával. Még gyorsan felhívtam keresztgyermekeim apját, Janit, aki szintén kiváló halászlét főz, ő is ellátott instrukciókkal. Ekkor már összeállt a fejemben a folyamat, egy dolog hibádzott csak: mindkét recept azzal végződött, hogy „tegyél bele egy egész doboz halászlékockát”. Mivel a leveskockák és tartósított élelmiszerek esküdt ellensége vagyok, eldöntöttem, hogy az én nagy újításom az lesz, hogy megoldom anélkül. Elmentem hát a sarki boltba, és szépen megnéztem, mit tartalmaz a halászlékocka: a különféle talányos adalékanyagokon túl semmi olyat, ami nincs a kertben. Így kezdődött hát a Nagy Halászlékaland, mely másfél napig tartott: szombat reggel álltam neki, és vasárnap délben tálaltam fel – viszont a férfinép is erősen dicsérte!”
Hozzávalók:
2 kg friss hal, vegyesen (amur, ponty, harcsa, csuka)
+ személyenként 1 halpatkó a tálaláshoz
1 zeller, zöldjével együtt
4 petrezselyem gyökér + zöld
2 paprika
2 paradicsom
2 vöröshagyma
pirospaprika
egész bors
babérlevél
cayenne bors őrölve
olaj
A halat egy nagy fazékban megfőzzük a sóval, egész borssal, babérlevéllel, a zeller és a petrezselyem zöldjével és egy fej hagymával. Ha készen van, a halat tálra szedve kihűtjük, a hal alaplét pedig leszűrjük és félretesszük. A halakról lehúzzuk a bőrt, a húst leszedjük a csontról, és külön tálba tesszük, majd simára turmixoljuk. Én még egy szűrőn is átpasszíroztam, hogy az apró szálkadarabok se kerüljenek bele a pépbe.
Egy apróra vágott hagymát olajon megpárolunk, megszórjuk pirosparikával, a cayenne borssal, és beletesszük a feldarabolt zöldségeket, melyeket kevés vízben puhára főzünk, majd ezt is pépesítjük. A két masszát (a halat és a zöldséget) összekeverjük.
Az arányokat a következő fázis határozza meg: egy kiló zöldséges halpéphez vegyünk 1 l hal alaplét és főzzük fel. Így egy sűrű masszát kapunk, ami a szigetközi halászlé jellegzetessége: mi nem teszünk bele tésztát vagy belsőséget, maga a passzírozott halhús adja az étel „matériáját”. A félretett halpatkókat sózzuk, majd babérlevéllel és egész borssal kevés alaplében pároljuk puhára, és tálaláskor tegyük a tányérra (így nem törik össze, és nem hullik belőle szálka a levesbe).
