A Luca nap az egyetlen „lánybulis” napom az évben – valószínűleg ez az oka, hogy a boszorkánykodás örömén túl kapcsolódik hozzá egy kis kamaszlány-nosztalgia is. Tegnap este tűnődtem el rajta, mi legyen a menü: a tavalyi boszorkánylepénynek nagy sikere volt, ezért ezen nem változtatok, csak valami stílusosabb desszertet szeretnék készíteni: könnyű, almás dologra gondoltam, mert eszembe jutott az egyik kislánykori kedvenc olvasmányom (ha jól emlékszem, pöttyös könyv), Fehér Klárától a Bezzeg az én időmben. A regény a múlt század harmincas éveinek végén játszódik, tehát „az én időmben” sem számított túl modern olvasmánynak, de ebben ír a boszorkánykrémről, ami a neve miatt mindig nagyon tetszett. Sajnos nem emlékeztem rá, hogy készül, a könyv pedig már nincs meg, így körülnéztem az interneten recept után kutatva - találtam is jó néhányat, de egyik sem győzött meg, ezért gondolatban összeraktam egyet, amivel meglepem estére a társaságot:
