A rendes évi Luca-napi szeánsz nagyon jól sikerült: a csonttá fagyott érkezők boszorkányborral (http://ketcicakonyhaja.blog.hu/2010/12/13/boszorkanybor_luca_napra) aklimatizálódhattak, majd megettük a boszorkánylepényt. A desszert nem sütemény, hanem egy különleges, sűrű máklikőr volt, melynek a receptjét még Karácsony előtt megosztok veletek.
Megtartottuk a Nagy Női Évértékelést, kiválogattuk a történések közül azokat, melyekből építkezni tudunk, és sorra vettük, melyek várnak még megoldásra. Megfogalmaztuk, mit várunk az előttünk álló 12 hónaptól, és legalább mi, egymásnak azt kívántuk, minden úgy legyen. Én egyebek mellett több időt kértem a blogomra, és azokra a dolgokra, melyek valóban fontosak nekem. Például, hogy megtalálhassam minden alkalomra a megfelelő receptet, mint ezt itt:
A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 131. OLDALÁN TALÁLOD.
MEGRENDELHETŐ ITT.
