A máglyarakást ismereteim szerint azért hívják így, mert a tetején a tojáshabot egy kicsit "feltüskézve", és óvatosan megsütve a teteje a vöröslő parázshoz hasonlítható - pedig egy ilyen jó név mögött lehetne valami értékelhetőbb sztori is.

Mikor készítettem, újra elgondolkodtam ezen, és fejben mindenféle meséket szövögettem arról, mi minden miatt kaphatta volna a sütemény ezt a furcsa nevet. Ezzel nem vagyok egyedül: a MÁK bistro Facebook oldalán mint "Jeanne D'Arc kedvence" bukkant fel nemrégiben, ami bár morbid, de legalább fantáziadús megoldás. Én tavaly a Guy Fawkes Night alkalmából készítettem el: végül is az angolok is tűzijátékkal ünneplik ezt a jeles napot.

Ehhez a tavaszi kiadáshoz valami nagyon élvhajhász boszorkát kellene keresni (biztos ilyen is volt azok között, akiket megégettek), de a történetírások sajnos csupa szerencsétlen nőről szólnak. Végül arra jutottam, hogy ez lehetne mondjuk egy Szent Iván éji változat, de lehet, hogy még csiszolom addig a koncepciót, és a receptet is.

A lényeg a következő: az alja kalács helyett egy könnyű túrófelfújt, rá rebarbarából és eperből főzött gyümölcssűrítmény kerül, a teteje a szokásos sült tojáshab. Mivel arra törekedtem, hogy legyenek benne egész eperszemek is, sajnos egy kis levet eresztett sütés közben, de ez az élvezeti értékéből nem vont le semmit, sőt...