A nem létező „Gyakran Ismételt Kérdések” rovat egyik gyöngyszeme lehetne, hogy minden receptem egyedi-e. Mivel az általam leggyakrabban készített ételek a tradicionális magyar konyha alapjaira épülnek, ezen mindig meglepődöm: kinek juthat eszébe, hogy én találtam fel a húslevest, az meg pláne, hogy azt hiszem magamról?
Természetesen időnként születnek új receptek, új megoldások is. Ezeket ritkábban az elgondolás, inkább valamilyen újonnan megismert alapanyag, vagy a véletlen szüli.
De van az „újszülött ételeknek” egy speciális csoportja: a konyhai balesetek ehető végtermékei. A mai halkrém is ilyen: eredendően tőkehalat akartam sütni vajban, és feltálalni párolt zöld spárgával és újkrumplival. De a bevásárlás sietősre sikerült, így fagyasztott halat vettem, amit szakszerűen olvasztottam ki ugyan, és szobahőmérsékleten álltam neki a sütésnek, ennek ellenére a vajban elemeire hullott. Gondolom, látatlanban elhiszi mindenki, hogy a végeredmény önálló fogásként nem volt felvállalható – viszont pótolható sem, mivel alig húsz percem maradt a helyzet orvoslására.
Előkerült hát a turmixgép, és megszületett a fehérboros tőkehalkrém turbolyával…
Jó étvágyat!
