A múlt hét folyamán nagyon készültem a vasárnapi Szimpla-főzésre: mindenekelőtt lélekben (mert 200 adag étel elkészítéséhez kell az önbizalom), de a gyakorlati megvalósítás folyamatára is gondoltam. Az olvasóim segítségét kértem, és nem csalódtam: többen is jelentkeztek segíteni. Egy zöldséges és egy pulykacurryt főztünk, ami ekkora mennyiségben legalább 50 kiló zöldség megtisztításával jár - a 10 kg pulykamell lehártyázásáról és feldarabolásáról nem beszélve. Reggel 8-kor találkoztunk a Szimplában, késekkel és vágódeszkával felszerelve. Már vártak bennünket: Szása is csatlakozott hozzánk (máskor ő szokta sütni a piacon az üzbég saslikokat), aki elvégezte a férfimunkát (kondérok beüzemelése, tűz, ételkavargatás, sütőtökpucolás). Szokás szerint tele voltam aggodalommal: sikerül-e ilyen nagy mennyiségben a fűszerezés, és hogy fog majd kinézni az étel - persze munka közben ezek már elhanyagolható részleteknek tűntek. A csapat összehangoltan dolgozott, gyorsan - mint a profik.
Még egy fontos feladatom volt a kezdés előtt: mivel ennyi embert kirángattam az ágyból vasárnap reggel, mindenképpen én szerettem volna vinni a reggelit. A lakásvásár tapasztalatai után a legegyszerűbben a legnagyobb sikert a rétesekkel arathatok, így szombat este megszületett az alkalomhoz illő változat: zabpelyhes töltelékkel és édes, tojásos mázzal:
Akármilyen bizarrul hangzik elsőre, nagyon finomak lettek, és szépen el is fogyott a négy rúd, mire elkészült az ebéd. De annyira azért nem volt laktató, hogy elmenjen az étvágyunk: elsőként kóstoltuk meg a kondérok tartalmát.
A munkának kb. fél 9-kor álltunk neki, és rekordidő alatt végeztünk: nem sokkal 11 óra után mind a zöldséges, mind a pulykacurry elkészült. Szásával merőkanalat ragadtunk, ő a zöldséges, én a húsos fazék mellett. Lassan kezdtek szállingózni az éhes piacozók, de nemsokára folyamatos sor állt mindkét kondér előtt, és kb. negyed 1-kor kiadtuk az utolsó adagokat. A bevétel is szép lett, így nemcsak jól szórakoztunk, de eredményes jótékonysági akciót tudhatunk magunk mögött. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a Szimplának, olvasóimnak: Gaál Viktóriának, Csorba Orsinak, Muhi Zsófinak és Jeney Móninak (aki a barátnőjét is elhozta) a segítséget. Kellemesen elfáradtunk, és hamarosan újra megismételjük!
Végezetül íme, a „mázas rétes” receptje, amivel többeknek tartozom:
Hozzávalók ( 2 rúdhoz):
- egyenként 3 réteslap
- ½ liter tej
- 200 g zabpehely
- 200 g dió vagy mák
- 50 g cukor
- 100 g mazsola
- 2 körte vagy 2 alma
- őrölt kardamom vagy citromhéj
- olaj
- 2 tojás, szétválasztva
- 2 deci tejföl
- 1 evőkanál vaníliáscukor
- olaj
A tejet felforraljuk, beletesszük a cukrot és a zabpelyhet. Folyamatos kevergetés mellett puhára főzzük. Még melegen belekeverjük a diót (vagy mákot) és a mazsolát. Ízesítjük kardamommal (a mák esetében citromhéjjal), és kicsit hagyjuk kihűlni. Közben egy csipet sóval kemény habbá verjük a tojások fehérjét, és ezt is belekeverjük az előkészített töltelékbe. A gyümölcsöt (a dió esetében a körtét, a mákhoz az almát) meghámozzuk és vékony szeletekre vágjuk. A réteslapokat hármasával egy-egy megnedvesített konyharuhára terítjük. Vékonyan átkenjük olajjal, majd a tölteléket megfelezve a réteslapra kenjük. Rárétegezzük a körtét (vagy az almát), óvatosan feltekerjük, és egy tepsibe tesszük. A tetejét is átkenjük olajjal, és 180 fokos, előmelegített sütőbe tesszük. Akkor kikeverjük a tojások sárgáját a vaníliás cukorral és a tejföllel, fűszerezzük kardamommal vagy citromhéjjal. Mikor a tészta teteje már ropogósra sült, ráöntjük a tojásos masszát a rétesekre, és 160 fokra mérsékelve a hőmérsékletet visszatesszük a sütőbe, és fényes aranybarnára sütjük a mázat (összesen kb. 25 perc alatt sül meg).
Így főztünk mi! – képgaléria
