Gyors, finom és viszonylag szagtalan megoldás.
A héten megírtam az üzembiztos halbeszerzési forrást, és én is innen táraztam be a készletet szentestére. Tegnapelőtt készítettem egy „próbaverziót”, egyrészt hogy lefotózhassuk, másrészt hogy mindenkinek ízlik-e az általam elképzelt megoldás.
A papírban-fóliában sült halnak óriási előnye, hogy előre össze lehet állítani, és egy órával a vacsora megkezdése előtt be lehet dugni a sütőbe, ahol szép csendben elkészíti magát, és nem lesz minden ünnepi hangulatot maga alá gyűrő halszag a lakásban.
Pisztrángot még nem sütöttem ilyen módszerrel, de egyszer mindent ki kell próbálni. A próbaverzió jól sikerült: a hal isteni, omlós és jóízű lett. A bőre ilyen formán nem sül ropogósra, de ezt mi úgysem szoktuk megenni, így ez a körülmény nem tart vissza attól, hogy ma este is ugyanígy készítsem el.
Mivel az ünnepi asztalnál helyet foglaló családtagok egy része ragaszkodik a hagyományos, magyaros ízvilághoz, ők lecsós változatban, a nyitottabbak csicsókával és édesköménnyel kapják.
Megkésve bár, de íme, a recept!
A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 96. OLDALÁN TALÁLOD.
MEGRENDELHETŐ ITT.
