Citromdzsemet főztem: a héj egyik fele ment a limoncellóba, de a maradékot sem volt szívem kidobni. A szirupos narancshéjhoz hasonló dolog készült belőle: kevésbé édes és sűrű, enyhén borsos, befőtt jellegű, amit süteményekbe, krémekbe, mártásokhoz fogok használni.
Mivel minden hasonló receptnél felmerül a kommentekben a kérdés, leírom újra a citromhéj előkészítésénél szükséges teendőket: én azért veszek biocitromot, mert ezt nem kezelik mesterséges érlelő- és tartósítószerekkel. Az ára a hagyományos citrom háromszorosa, kb. 1200 forint (jó hír, hogy viszonylag kis mennyiségből ezt az értéket bőven meghaladó készítményeket állíthatunk elő). A biocitromot bő, folyó vízben szoktam megmosni, azért átdörzsölöm a felületét, és azonnal felhasználható. Ha nem áll ilyen rendelkezésre, egy órára be kell áztatni meleg vízbe, egy tiszta mosogatószivaccsal (az érdes felével) alaposan átdörzsölni, majd folyó vízben átöblíteni.
A boltban vásárolt citromhéjról sem tudhatjuk, mivel kezelték – így legalább biztosak lehetünk abban, hogy mindent megtettünk a megtisztításáért. Sajnos manapság semmire nincs garancia, főleg a déligyümölcsök, keleti élelmiszerek termesztésével, tartósításával, szállításával kapcsolatban – én azért próbálom nem veszélyes üzemként felfogni a táplálkozást, pedig időnként indokolt lenne…
A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 232. OLDALÁN TALÁLOD.
MEGRENDELHETŐ ITT.
