Nem a XXI. századi „gasztroforradalom” eredménye a fúziós konyha: a maga természetes formájában mindig is létezett. Így az indiai specialitásként ismert vindaloo is annak tekinthető, hiszen a XVI. században Indiába érkező portugáloknak köszönhetően jött létre. Első hallásra nem is tűnik Indiára jellemzőnek az elnevezés, ami nem véletlen. Az eredeti fogás egy, a portugálok által a mai napig ismert és készített étel, a Carne de Vinha d'Alhos volt, aminek a főbb összetevői a Vinho, azaz a bor, és Alhos, vagyis a fokhagyma, és természetesen a Carne, azaz a hús. Némi nyelvi áthallás, a frissen megismert fűszerek és az új környezet kínálta lehetőségek összességéből született a ma ismert étel. (forrás: Wikipédia)
Mára természetesen számos változata létezik, a curryhez hasonlóan lehet kapni vindaloo fűszerkeveréket, de könnyen összeállítható házilag is, ahogy én is tettem a következő recept elkészítésénél. Most, hogy lehűlt az idő, érdemes ezt a sütőben készülő változatot kipróbálni. Én marhapofát használtam, ami mostanában az egyik kedvenc alapanyagommá vált: így mind az előkészítésre, mind a főzésre több időt kell szánni. Más húsféléből (combból vagy lapockából például, de készülhet sertéshúsból is) a főzésre elegendő másfél óra, és a hús felkockázása sem több 10 percnél. Ezzel ellentétben a marhapofát gondosan le kell hártyázni, és a darabolás sem olyan egyszerű, mivel az állat legizmosabb, legkeményebb részéről van szó: az állandóan kérődző szarvasmarha arcizmáról. (Aki még mindig olvassa ezt a bejegyzést, azzal tudatom, hogy maximálisan megéri a fáradságot: a szétfőtt izomrostoktól lesz zselésen omlós a puhára főtt hús.)
Én a tálalásnál egy újabb fúziót hoztam létre a magyar konyhával: puliszkát adtam mellé.
Hozzávalók:
1,5 kg marhapofa
4 evőkanál ghee (tisztított vaj), vagy olaj
4 felszeletelt vöröshagyma
4 evőkanál reszelt gyömbér
4 gerezd zúzott fokhagyma
1 fahéjrúd
1 deci balzsamecet
1,5 liter vörösbor
1 teáskanál barna cukor
só, frissen őrölt cayenne bors
A fűszerkeverékhez:
½ teáskanál római kömény
1 evőkanál koriandermag
½ teáskanál kardamommag
1 teáskanál görögszéna
2 teáskanál csilipor
1 teáskanál őrölt kurkuma
1 teáskanál Colman’s mustárpor
A marhapofát lehártyázzuk (ennél a mennyiségnél két, emberes darabbal kell megküzdenünk), és kb. 4-5 centis kockákra vágjuk.
A fűszereket egy robotgépben vagy fűszermalomban finomra őröljük. Egy nagy serpenyőben felhevítjük a zsiradékot, és a húst két adagban beletéve barnára pirítjuk, majd félretesszük.
A visszamaradt zsiradékba dobjuk a vöröshagymát, a gyömbért, a fokhagymát és a fahéjat, és lassú tűzön kevergetve puhára pároljuk, míg a hagyma elkezd üvegesedni. Akkor hozzáadjuk a fűszereket, jól összekeverjük, majd a húst is belekeverjük, ügyelve arra, hogy a fűszeres-olajos massza mindenhol jól bevonja. Ráöntjük az ecetet, a bort, belekeverjük a cukrot, majd sózzuk, borsozzuk.
Lefedve, 160 fokos sütőben 3 óra alatt puhára főzzük. Ha elkészült, kivesszük belőle a fahéjrudat.
Puliszkával és grillezett paradicsommal tálaljuk.
