Most, hogy beszürkült az idő, szükségem volt egy kis zöldre-fényre-csípősségre, hogy egy kis életet verjek magamba. Tudom, hogy mindig erre hivatkozom, de én az élet minden hiányosságát főzéssel és evéssel kompenzálom – arról, hogy mitől nem vagyok még 100 kiló, egy másik blogot írhatnék,…

Íme, az első vendégposzt: Bagi Éva Eszter megmutatja, hogy neveljünk gyereket, ha nem akarunk nyugdíjas korunkban fast food papin élni. A főszereplő Zozi, a két és fél éves szakácsnő, a kedvezményezett Fruzsi, a nyolchónapos, tiszteletbeli kiskukta.

Ti már talán unjátok, de nálam még mindig elég szilva ücsörög a hűtőben ahhoz, hogy ma levest főzzek belőle. Ezúttal visszatérek a tradíciókhoz, és ezzel együtt korábbi szenvedélyemhez, a borhoz is: egy üveg Vylyan Cabernet Franc-t halásztam elő a spájzból e nemes célra. Ezúton elnézést kérek…