Az egres nem örvend osztatlan népszerűségnek, még azok körében sem, akiknek nem volt alkalmuk a bokrokon meredező méretes tüskékkel megismerkedni. Hírnevét alaposan megtépázta a menzákon a cipőtalp szárazságú marhahús mellé felszolgált lisztes-csomós, tejfölös valami, amit egresmártásnak gúnyoltak.
Én őrzök róla ennél szebb emlékeket is, de ez volt az első alkalom, hogy megpróbáltam kezdeni vele valamit a konyhában. Az eredmény egy bodzaszörppel ízesített, enyhén savanykás pohárkrém lett, amit - bár most mandulás kekszet ropogtatva fogyasztottunk el - szívesen felszolgálnék egy jól elkészített marhasült mellé is.
A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 206. OLDALÁN TALÁLOD.
MEGRENDELHETŐ ITT.
