A gombás melegszendvics valamikor a ’80-as években került először a tányéromra: akkor még egy kétkilós kenyérből levágott emberes szeleten, jó sok besamellel, némi gombával, reszelt trappistával és ketchuppal - amivel szintén akkortájt ismerkedtünk. Két gimnazista meg tudott belőle ebédelni, és ki is tudta fizetni (zsebpénzosztás után). Mi a húgommal nagyon rákaptunk, így a Mami is elkezdte gyártani otthon, ő hosszában felvágott zsúrkenyérrel készítette, jó sok dinsztelt gombával, petrezselyemmel, amit kikevert a tojással és a reszelt sajttal. Ez a zsúrkenyeres megoldás a jobb presszókban, borozókban is elterjedt –aztán jöttek a kilencvenes évek, a zsúrkenyér helyett a bagett, majd a toast, végül szegény gombás szendvics egyszerűen kiment a divatból.
Mostanában gyakran eszembe jutott, és elkezdtem keresni a kávéházak étlapján. Örömmel fedeztem fel, hogy megtalálható. Szülővárosomban járva pedig egy igazi „békebeli” változatot sikerült kifognom, amit úgy éltem meg, mint egy időutazást, és eldöntöttem: a közeljövőben szisztematikusan végigeszem az összes utamba kerülő változatot.
Tehát íme, egy gombás szendvics „klasszik”, Mosonmagyaróvár, Óvárosi Kávéház:
