Minden időben meg kell látni a szépet - én most vettem ki a sütőből a néznivalót.
Nem akartam elengedni a jó időt, nagyon nem. Gondolni sem bírtam rá, hogy vége lesz. Ez egy néhány éve kialakult szemléletváltás eredménye: korábban már a Szent Iván éj hűvösében is az ősz első fuvallatát éreztem, és elkezdtem siratni a nyarat - nem lepett hát meg, mikor tényleg vége lett.
Aztán egyszer csak megráztam magam, és eldöntöttem, hogy én igenis minden időben annak fogok örülni, ami van, és kiélvezem az utolsó percig. Komoly tréning volt, de megérte: megtanultam tudatosan értékelni a négy évszakot, még azt is szeretem benne, hogy folyamatos alkalmazkodásra kényszerít, mert ezzel rugalmassá tesz.
Most magamat is megleptem az első "hideg reakciómmal": este még elkapcsoltam az időjárás jelentést, hogy ne is halljak a közelgő rossz időről, másnap délelőtt pedig vígan szaladtam a henteshez az esőben, hogy valami jó zsíros-bőrös húst szerezzek, hogy a bőrét ropogtatva nevethessem ki a vihart.
Csülköt kaptam, vettem hozzá káposztát, a krumpli és a hagyma adott volt. Míg elkészült, kicsit borozgattam és kívánságlistát írtam magamnak - arról, miket szeretnék a közeljövőben enni. Úgyhogy beköltözöm a konyhába - készüljetek!
- 1 db bőrös, kicsontozott sertéscsülök
- 5 evőkanál olaj
- 500 g krumpli
- 500 g vöröshagyma
- 3 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 teáskanál őrölt kömény
- 1 kávéskanál egész kömény
- só, őrölt bors
