Ritkán főzök szakácskönyvből, de a nagy nyereményjáték-lázban én is áttanulmányoztam az újdonságokat. Tegnap a piacon vettem csirkemájat (mert már régen ettem), és eszembe jutott, hogy Segal Viktor új könyvében láttam egy receptet, ami érdekesnek tűnt.
Nos, minden szempontból figyelembe vettem a mester utasításait: nemcsak a receptúrát tartottam be, hanem a napszakra vonatkozó ajánlást is - ma pont jó volt egy korai ebédnek reggeli helyett, a karácsonyi bevásárlás előtt. Rendszerint első alkalommal mindig úgy készítem el a kiválasztott ételt, ahogy a receptben le van írva - ha a "megtartjuk" kategóriába kerül, később esetleg változtatok rajta. Ennél az ételnél biztos, hogy meg fogom duplázni a hagymamennyiséget, mivel imádom a sült hagymát. Segal Viktor a recept végén azt ajánlja, hogy a visszamaradt zsírban pirítsunk meg adagonként egy szelet fehér kenyeret köretnek: sajnos, csak félbarna volt itthon, de az ötlet tényleg kiváló.
Utólag vettem észre, hogy rozmaringos zöld teát főztem a reggelihez, ami csak azért érdekes, mert rendszerint rozmaringgal sütöm a csirkemájat, de ez alkalommal a római kömény miatt erre nem volt szükség.
Most tényleg nyugodtan vághatok bele az ajándékvásárlásba: kisebb az esélye, hogy néhány óra múlva megharapok valakit, mintha csak egy pirítóst ettem volna. Egy jó reggeli csodákra képes...
Hozzávalók (4 adag):
- 80 dkg csirkemáj
- 1 fej vöröshagyma, cikkekre vágva
- 1 nagy, vagy két kis padlizsán (kb. 500 g), hosszában negyedelve, fél centis szeletekre vágva
- 1 teáskanál római kömény
- 1 csokor petrezselyem apróra vágva
- 10 evőkanál napraforgóolaj
- frissen őrölt fekete bors, só
1. Egy serpenyőben közepes lángon három evőkanál olajon megpirítjuk a hagymát és a padlizsánkockákat. Sózzuk, borsozzuk, majd 5-6 perc múlva levesszük a tűzről. Kivesszük a serpenyőből és félretesszük.
2. A maradék olajat a serpenyőbe öntjük, és hozzáadjuk a megtisztított májat és a római köményt. Nagy lángon 3-4 perc alatt megpirítjuk, majd visszatesszük mellé a hagymás padlizsánt, rászórjuk a petrezselymet, összeforgatjuk majd tálaljuk. Figyeljünk rá, hogy akkor vegyük le a tűzről, amikor úgy érezzük, hogy még néhány percre szüksége van – ha nem így teszünk, a máj könnyen kiszáradhat.
Eddig tartanak Segal Viktor instrukciói: én azért felhasználás előtt a lehártyázott csirkemájat beáztattam langyos sós vízbe kb. 20 percre, és leitattam róla a vizet sütés előtt. Mivel ezt az eljárást az apukámtól tanultam, azért ez „férfirecept” maradt…
