Az utóbbi időben újra elkezdtem tudatosítani magamban a halfogyasztás fontosságát, és megpróbálom visszaállítani a pénteki halnap hagyományát is, amit egy ideje elhanyagoltam. Érdekes módon, a hét folyamán több impulzus is ért ezzel kapcsolatban: például a Facebookon vitába keveredtem más gasztrobloggerekkel arról, drága-e a hal vagy sem.

 

 

Nos, szerintem drága. Budapest közepéből nézve mindenképpen. Én a piacon a fotón látható adag kétszeresét vásároltam meg 1600 forintért, ami messze van egy családi adagtól. Vidéken, különösen horgász szezon idején valóban olcsóbban lehet vásárolni, de itt ez a realitás. Én nem járok hipermarketekbe sem (állítólag ott kedvezőbbek az árak, bár az én emlékeim nem ezt támasztják alá), és ez tudatos koncepció. A magyar halasnál a magyar hal ennyibe kerül. Nem tekinthető kifejezetten olcsónak, de azért nem luxuscikk, és egészséges, tehát megveszem. De az „olcsóbb a hal, mint a csirke” kampányba nem szeretnék beszállni – a jó minőségű élelmiszer sajnos egyre nehezebben, egyre magasabb áron elérhető, és aki megengedheti magának, érdemes más szempontokat is figyelembe vennie.

 

 

Én már nem megyek hipermarketbe (a szupermarketbe is csak indokolt esetben), törekszem arra, hogy amit csak lehet, a piacon szerezzek be. Keresem az elérhető termelői piacokat és más beszerzési forrásokat, melyeken keresztül friss, hazai alapanyagokhoz juthatok. Ez lehet, hogy időnként drágább az olcsónál, de legalább tudom, mit eszem. Ezen kívül tényleg fontosnak tartom, hogy a kistermelők el tudják adni a terményeiket. Falun nőttem fel, és nagyon is elevenen él bennem a burjánzó, szépen gondozott, beültetett konyhakertek látványa, és elkeserít, mikor vidéken járva jó esetben füvet meg tujákat, rossz esetben szemétdombot látok a helyükön. Nagyon örülök, hogy mutatkoznak jelei annak, hogy sikerül visszazökkenni a rendes kerékvágásba, de ha mindenki a Corába szaladgál, például halat venni, ennek nem lesz nagy jövője.

 

 

Tehát egy magyar hal mára, izgalmas körettel. Szerintem.