Éljenek az addikciók: kávés kenyérke, kávéhoz, kávéfüggőknek.

Hétköznapi addikcióim sorában néha feltűnnek kitüntetett pillanatok: sajnos általában annyi kávét iszom, amennyihez hozzájutok, és sokszor az is mindegy, milyet, igazán nagyra tudom értékelni, ha valami igazán finomat kóstolok. Mivel az aromásított kávékat nem szeretem, itt csak valami nagyon tiszta, eredeti íz jöhet szóba. Nos, az illy nemrég polcokra került Monoarabica kávéi egy heti álmatlanságot okoztak (eddig tartott az első doboz, mely mindhárom ízből 7 kapszulát tartalmazott). Sajnos, nem tudom, hogy a BRAZIL, az ETIÓP, vagy a GUATEMALAI ízlett a legjobban, mert már az elején összekevertem őket, de mindhárom isteni volt. Olyannyira, hogy sütemény is született a felhasználásukkal, hogy még a kávédesszertben is élvezhessem őket. (A kávékapszula szétfeszegetéséről majd máskor ejtek szót, de nemcsak főzött kávé került a kenyérkémbe). Az aszalt szilva használata első hallásra furcsának tűnhet: a tésztában már nem lehet különválasztani, viszont olyan rugalmasságot ad neki, hogy az három nap alatt sem száradt meg, de egy kicsit sem, pedig csak a sütőpapírt hajtogattam rá. Kizárólag kávéimádókkal kóstoltattam meg, ők teljesen odavoltak érte.

A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 179. OLDALÁN TALÁLOD. 

MEGRENDELHETŐ ITT.