Mindig veszek padlizsánt, ha a piacra megyek. Ennek egy, kevéssé racionális, leginkább gyerekes oka van: nagyon tetszik. Odavagyok a színéért, és általában addig matatok a zöldséges pulton, míg kézbe veszek egyet, amit aztán addig nézegetek, simogatok, míg bekerül a kosaramba. Ami persze nem baj, hiszen finom és egészséges, és számtalan felhasználási módja van (én például az eredendően húsos ételek vegetáriánus változatában szívesebben használom, mint az általánosan elterjedt szóját vagy a gombát, mivel nincs olyan jellegzetes íze, így a fűszerezéssel sokkal változatosabbá lehet tenni). Egy dolgot nem főztem még belőle: levest. Most egyfolytában az erdélyi padlizsánkrémek enyhén füstös íze járt az eszemben – ezt szerettem volna valahogy reprodukálni. Faszénparázs és szabad tűz a lakásban nem állt a rendelkezésemre, de egy serpenyőben körbesütöttem a héját, aztán a sütőben sütöttem puhára, így sikerült valamit visszahozni belőle.

A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 20. OLDALÁN TALÁLOD. 

MEGRENDELHETŐ ITT.