A levesnek nevezett, de inkább a mi főzelékeinkre hasonlító toszkán ételspecialitás neve annyit jelent: „újramelegítve”. És valóban: sokkal jobb másnap, akárcsak a töltött káposzta.

Mikor először ettem ilyet, nem tudtam eldönteni, szeretni fogom-e: sikerült kifognom Toszkánában egy olyan kora őszi hetet, mikor végig zuhogott az eső. Nem volt nálam meleg ruha: tornacipőben, farmerdzsekiben mászkáltam, és állandóan forró levesre vágytam, így mikor elém tették, az első érzésem a csalódás volt. Aztán a szó szoros értelmében „ráéreztem az ízére”, és szépen, észrevétlenül belopta magát a kedvenceim közé.

Gyakran készítem itthon is, persze inkább ilyenkor, a téli időszakban: sokkal ízgazdagabb, mint általában a főzelékek, és sűrűbb, mint egy átlagos leves. Szerintem megéri kipróbálni!

Hozzávalók:

250 g gyöngybab

1 kávéskanál zsálya

1+2 fej hagyma

5 gerezd fokhagyma

3 szár zeller

3 sárgarépa

½ fej kelkáposzta

kakukkfű és olívaolaj

6 szelet pirított kenyér

A gyöngybabot főzzük meg a zsályával és egy vöröshagymával. A felét turmixoljuk össze, a másik felét tegyük félre – ezt majd egészben adjuk a fogáshoz.

Olajon megdinsztelünk 2 apróra vágott hagymát, 3 gerezd zúzott fokhagymát, 3-3 felkarikázott zellerszárat és sárgarépát, majd hozzáadjuk a felszeletelt kelkáposztát is. Mikor már majdnem puha, beleöntjük a félretett babot és a leturmixolt babpürét.

További tízpercnyi főzés után sózzuk, borsozzuk, friss kakukkfűvel meghintjük, és a kész levest fokhagymával bedörgölt pirított kenyérre öntve tálaljuk, meglocsolva kevés szűz olívaolajjal.