A batáta, magyar nevén édesburgonya a világ trópusi területein elterjedt, fontos népélelmezési növény. Amerika nemzeti ünnepén, a Hálaadás napján minden ünnepi asztalon megtalálható, de a hétköznapokban is általános. Az édesburgonyaszemek nagyobbak, mint a nálunk elterjedt fajták, a húsuk szemgyönyörködtetően narancssárga (ami sütés közben még intenzívebbé válik, hasonlatossá a parázstökhöz), az íze édesebb, az állaga kicsit "lisztes". Magyarországon is egyre jobban elterjed, annak ellenére, hogy csak szikkadt, import példányokhoz lehet hozzájutni, pedig van egy hely az országban, ahol minden róla szól. Az én kísérleti példányom sajnos nem Batátafalváról, azaz Ásotthalomról származik, de tavasszal mindenképpen ellátogatok a trópusi növény magyarországi őstermelőihez. Az alföldi faluban 20 éve foglalkoznak batátatermeléssel és nemesítéssel: a frissen szedett példányokból állítólag tejszerűen csorog az édes lé. Utána kell járnom, Budapesten hol lehet kapni, addig is a piacon beszerezhető példányokkal kísérletezem (ami egyébként olcsónak nem mondható: az a negyedkilós darab, amit hazahoztam, majdnem 600 forintba került). Akit érdekel, nézzen körül a Batáta Baráti Kör honlapján, és ha valaki tudja, hogy lehet hozzájutni hazai termelésű növényhez a fővárosban, feltétlenül értesítsen!

A RECEPTET ELSŐ SZAKÁCSKÖNYVEM 20. OLDALÁN TALÁLOD. 

MEGRENDELHETŐ ITT.