Eldöntöttem: én a férfitorták specialistájává fogom felküzdeni magam. Ezt a határtalan önbizalmat második sikeres alkotásom adta, ami vasárnap délután készült el, mikor főzés közben a tévét kapcsolgatva megállapítottam: a sportrajongóknak áll a világ – ahol nem labdát kergettek, ott nyomorúságos, ezredszer ismételt sorozatok mentek ugyanis.

Egy sportőrült barátom mondta egyszer, hogy a páratlan évek nem számítanak, mert akkor nincs sem Olimpia, sem EB, sem VB – semmi, amiért izgulni érdemes. Ez a torta talán segít a tévéközvetítésekre kárhoztatott szurkolóknak elviselni a – nyilván kibírhatatlan – hiányérzetet, hiszen a stadionok az ehhez hasonló örömök egyidejű élvezetét nem teszik lehetővé. A sört pedig nemcsak mellé kell inni, került belőle bőven a tortába is.